Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között
A következőkben egy, az előbbiekben elemzett kórlapot, egy Médi nevű prostituáltról található kórházi adatsort a nő saját (feltehetően részletekben elmondott/levelekben leírt) élettörténetének fragmentumaival, majd az orvos által átírt élettörténettel, majd végül egy orvos és páciens közti magánlevelezésből kiemelt részletekkel vetek össze. 32 A kérdőívben találtak ebben az esetben is arról az orvosi elvárásról tanúskodnak, hogy a páciensek valamilyen kategóriákban értelmezve megérthetőkké válhatnak. 33 Valójában ugyanennek az elváráshorizontnak rendelődik alá a többi szöveg is (levelek, élettörténetek), sőt legtöbbjük keletkezését is ez az orvosi szándék irányítja. Kórlapja alapján K. Erzsébetről, közismertebb nevén Médiről megtudhatjuk, hogy magyar nemzetiségű, tizennyolc éves, római katolikus vallású hajadon, aki 1902-ben született Aradon. Apja tisztviselő volt, az anya foglalkozását nem jegyzik. Négy polgárit és kereskedelmi tanfolyamot végzett, majd - mivel nem egyezett édesapjával (de az orvos szerint inkább kalandvágyból) - elhagyta a szülői házat, majd Temesváron élt, aztán Aradon kórházba került; ezután Kolozsvárra jött. „Egy ideig magánlakáson élt, néhány napig pincérleány is volt, aztán éjjeli üzletbe lépett" anyagi okok miatt, amint azt megtudjuk (ebben közrejátszott fodrásznője biztatása is). A kérdőív kitöltésekor már egy éve bordélyházban élt, három „üzletben" is volt már, anélkül hogy időközben valami más foglalkozást talált volna. Tizennégy éves korában menstruált először, tizenöt éves korában volt az első szexuális kapcsolata, egyszer abortált, nem szült, kórházban háromszor volt, összesen tíz hétig. Édesanyja meghalt (tébécében, mint anyai nagyanyja és anyjának minden testvére), de apja egészséges. Egyedüli gyermek volt, közelebbi rokonai közt nem voltak iszákosok, vérbajosok és elmebetegek. Erkölcsi helyzetét romlottnak érezte, társadalmi pozícióját megvetendőnek, egészségi helyzetét ártalmasnak, anyagi helyzetét pedig nem kielégítőnek. Szabad idejében pihenni szokott. Társnőivel jó viszonyban volt („magánál alávalóbbaknak tartja őket" - hangzik az orvosi vélemény zárójelben). Megtakarított pénzét ruhára költötte, a likőrt nem vetette meg, öngyilkossági szándéka többször is volt. Büntetlen előéletű. A bordélyházi létet inkább házasságra cserélte volna. A megjegyzés rovatban megtudjuk, hogy „kalandvágyó, gyönge, beteges". Bálint Zoltán - pszichológus és orvostanhallgató lévén - néhány alkalommal megpróbálja értelmezni a látottakat és az élettörténetekből kiolvasható „valóságot". Pszichológiai kategóriákat rendel ezek mellé (meghasonlottság, nárcizmus, asszonyi életre vágyás stb.). A Médiről és hasonló kategóriájú társairól szóló első ítélet a következőképpen hangzik Bálint tollából (annak okait találgatja, hogy miért örülnek olyan nagyon a bordélyházi lányok, ha valaki éjszaka elkíséri őket a városba): „Különösen kávéházba szeretnek menni. Minden tagadásuk dacára a régi, a mindennapos, kispolgárias élethez ragaszkodásnak a bizonyítéka ez. A közönséges élet élésének a vágya ez, a férjes (védővel bíró) asszony élete élésének a kívánása nyilatkozik meg (talán tudattalanul néha) ebben az örömben, sietős készülődésben." Úgy gondolja, hogy Médi szexualitásában rejlik a probléma (prostituálódás) gyökere. Róla készült pszichológiai vázlata ilyen kijelentéseket tartalmaz: „Finom lélekre emlékeztető sajátságok mellett minden átmenet nélkül hirtelen durvaság. Szenzáció hajhászás (pénz és ékszerek), értékével nem törődve osztogatja. Pénzszerzésben nem igényes. Narcisszizmus. Szerelmi képessége saját személyére van szegezve." A kérdőív azonban csak egy formális módja volt az adatfelvételnek. Médi is megírja ezenkívül élettörténetét, mint jó néhány társa. Ez viszont csupán töredékeiben van meg,
