Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Bosnyák horáhánók Torinóban Carlotta Saletti Salza: Bambin i del „campo nomadi". Roma bosniaci a Torino Prónai Csaba

zil kutatót) Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, valamint részben Boszniában, Ausztriában és Macedóniában (lásd Piasere - Saletti Salza Tauber 2003:1 I 1). A három nemzeti csapatban a kutatásokat végző etnográfusok egy esettől eltekintve mindannyian nők voltak, ez jól mutatja egyrészt általában az antropológia elnőiesedését a három országban, másrészt a cigány antropológiával foglalkozó nők számának emelkedését, ami élesen szemben áll a más területeken tapasztalható jelenségekkel (lásd Okely 1994:50-51 ). Carlotta Saletti Salza könyvében a családi és az iskolai gyermekkori nevelődést tárgyalja, de nem nevelési folyamatokat és kognitív elsajátítási modelleket mutat be. Választása azoknak a környezeteknek a megfigyelésére esett, amelyek nevelő hatásúak, vagy azok lehetnek: elsősorban a táborra és a kiválasztott közösség gyerekei által látogatott iskolákra (I. p.). A Bambini del „campo nomadi" - egy rövid f/őszón (amelyet Leonardo Piasere írt), a Köszönetnyilvánításon, a Bevezetésen, az Összegzésen és a Függeléken kívül - hét fejezetből áll. Az első fejezet a „helyek" és az identitások közt fennálló viszonyokat mutatja be, elsősorban a menekültekre és a campo nomadird koncentrálva, arra a helyre, amely megteremti azokat a szociális kötelékeket, amelyek a tábort otthonos közeggé teszik (27. p.). A campo nomadi családias hely lesz Torinóban a horáhánók számára, miközben családjuk élő vagy holt tagjai a világ egészen más részein élnek. A második fejezetből megismerhetjük azt a közösséget, melyben a kutatás zajlott, valamint a migrációs folyamatot és azt a „hivatalos" kontextust, amely a családokat „fogadta". Az elemzés nagyon rövid, idézi a helyi adminisztráció néhány hivatalos dokumentumát (függelékként a szöveghez csatolva), és leírja a cigányok első tartózkodási területeit az I 960-1970-es években. Ebben a részben szerepel a származási hely leírása is, néhány történelmi adatot is ismertetve, de mindenekelőtt az Arrivore táborban élő menekült családok szociális és családi helyzetét elemzi. A munka egy része Boszniában folyt. Saletti Salzát leginkább az érdekelte, hogyan éltek a torinói horáhánók Boszniában a konfliktus kezdete előtt. A szándéka az volt, hogy rekonstruálja ugyanazon családok hétköznapi életét a háború előtt (sok esetben visszatértek Boszniába, miután menekültként valahol Európában éltek), a kapcsolatukat muzulmán, ortodox, katolikus szomszédjaikkal, szerbekkel, horvátokkal, bosnyákokkal és a többi cigány családdal. Ezek a szempontok segítették abban, hogy megértse, hogy mik lehettek az elvárásaik, amikor Olaszországba érkeztek egy campo nomadibz, és mik ma a családi élet elvárásai Torinóban. Miért küldik például iskolába a gyerekeket (23. p.)? A harmadik fejezet központi témája a tábor, a negyediké az udvar, amelyek - mindkét esetben - a nevelési környezet fizikai és szociális struktúrái. A fizikai értelemben vett tér meghatározza a nevelési környezetet, a szociális aspektus pedig jellemzi azt. A hétköznapi élet szerveződése, megkülönböztetve a szűk családit a kiterjedt családétól és a közösségétől, kifejezi a társadalmi viszonyokat (73. p.). Ugyanezt teszi pusztán térbeli szerveződésén keresztül a barakkok elhelyezkedése is a táborban, amelyből megállapíthatók a családi kötelékek; pontosabban: olvashatóvá teszik, hogy milyenek a családi viszonyok egy meghatározott időszakban (83. p.). Néhány példaértékű eset elemzése során Saletti Salza nevelési modellekről ír (amelyek különböző egységenként variálhatók a különböző életkortípusok változatai szerint) annak érdekében, hogy meghatározza az ideális nevelési modellt, amelyre társadalmilag törekednek: vajon milyen a „jó" cigány,