Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
Tabló - Bosnyák horáhánók Torinóban Carlotta Saletti Salza: Bambin i del „campo nomadi". Roma bosniaci a Torino Prónai Csaba
PRÓNAI CSABA Bosnyák horáhánókTorinóban Carlotta Saletti Salza: Bambini del „campo nomadi". Roma bosniaci a Torino. Roma: CISU, 2003. 320 p. É\z olaszországi cigányok pontos száma nem ismert. Leonardo Piasere (2000:349), a neves cigánykutató az I 980-as évek végén több mint hatvanezer fővel számol. Egy évtizeddel később Zoran Lapov (2003:65-66) hetvenezerre becsüli azoknak a cigányoknak a számát, akik olasz állampolgárok, ugyanakkor hozzáteszi, hogy mintegy negyvenezren lehetnek azok, akik ezzel a státussal nem rendelkeznek, bár ugyanebben az országban élnek. A bizonytalanságok ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy Olaszország azok közé az országok közé tartozik, ahol a cigány népesség a teljes lakosságnak maximum 0,2 százaléka. Hasonló a helyzet ebből a szempontból -Olaszország mellett még- NagyBritanniában és Németországban is, ahol a cigányok aránya 0,1 és 0,15 százalék körül mozog, de idesorolható például Oroszország is, ahol a „cigánynak" mondott népesség létszáma ugyan jelentős (220 000 fő), ám ez a szám kicsi, ha azt az ország nagyságához és lakosainak számához viszonyítjuk. Ilyen helyzetben él a teljes európai cigány népesség 10,5 százaléka (Piasere 2004:8). Olaszország esete az állampolgársággal nem rendelkező cigányok jelenlétének magas számaránya szempontjából is jellegzetes, és ennek történelmi előzményei vannak. A cigányok Olaszországba vándorlása - Lorenzo Monasta (2004:5-6) szerint - öt fő hullámban történt. Az elsőben, amely a I 5. századig tartott, Közép- és Észak-Olaszországba szintók, Közép- és Dél-Olaszországba rom cigányok érkeztek. A 19. századi, második hullám újabb rom cigány csoportjai (kelderások, lovárik, csurárik) valószínűleg Magyarországról és Romániából származtak. Az első világháborút követő határmódosítások után északról „német", keletről „szlovén" és „horvát" cigány csoportok tűntek fel Észak-Olaszországban: ez volt a harmadik hullám. Az I 960-as évek végén indult meg annak a kisebbfajta népmozgásnak a negyedik hulláma, amelynek során elsősorban az akkori Jugoszlávia déli részéről kerültek cigányok Olaszországba, és ez folytatódik egé~ szen napjainkig. A szocialista Jugoszlávia szétesése után különösen Koszovóból érkeztek f3 menekültek. És végül az ötödik hullámot az 1989-es romániai események indították meg. Carlotta Saletti Salza 2000 októberétől 2001 júliusáig folytatott részt vevő megfigyeléses vizsgálatot a bevándorlók számára Torinóban létrehozott ideiglenes táborok, az úgynevezett campo nomadik egyikében (6. p.). Egy horáhánó cigány család vendége volt, melynek tagjai az I 990-es években jöttek el Boszniából, az első konfliktusok kezdetekor. Az Olaszországba irányuló cigány népességmozgások negyedik hullámával érkeztek ide, de fontos felhívni a figyelmet arra a különbségre, ami ezen a hullámon belül a korábban bevándoroltak és az I 990-es években érkezettek között is fennáll. Olyannyira, hogy talán helyesebben járunk el, ha ebben az esetben két alhullámról beszélünk, ahogyan 314 azt a szerző is teszi (44- P-).
