Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között
megfelelő képet ad: közülük nyolcan végezték el a négy polgári iskolát, hatan pedig két vagy három polgárit, ketten öt elemit és három polgárit, kereskedelmi érettségije kettőjüknek van, míg részleges kereskedelmi és ipari iskolai végzettsége ugyancsak két személynek. Részleges vagy teljes elemi iskolai végzettsége többnek is van (hat elemit végeztek hárman, négy elemit hatan), öten pedig csak egy vagy két elemit végeztek. Családi állapotukat tekintve nagy részük hajadon, mindössze két férjes asszony és két özvegyasszony van. A (prostituálódás előtti) foglalkozásukra kitérő kérdésre adott válaszok alapján elmondható, hogy többnyire olyan, tipikusan női munkákat végeztek, amelyek köztudottan alacsony bérrel és minimális megbecsüléssel jártak: bár akadnak köztük hivatalnoknők (2), ápolónők (I), nevelőnők (2), de vannak házileányok (8), varrónők (4), pincérnők (4), fodrászok (2), gyerekgondozók (2) is. 31 A válaszok alapján megállapítható, hogy többnyire a bérezésükkel elégedetlen nőkről van szó, mások a család lesüllyedésével indokolják a saját „lesüllyedésüket", olyan nők tehát, akik a prostitúcióban új megélhetési alternatívát látnak. „Anyagi okok miatt" tizenegyen választják ezt a pályát, azonban ez a válasz sem egyértelmű, hiszen magyarázatként a következő kiegészítéseket találjuk: „a barátja a harctérre ment", „üzleti lányok csábították", „édesatyja elhalt (édesanyja már hat évvel előbb), édesapja halála után két hétig rokonainál élt, azután bordélyházba lépett", „szerelmi elkeseredésében". A motivációknál szerepel még a „könnyű életre vágyott", „jobb kereset reményében", ezek a kategóriák azonban leginkább az orvos egyszerűsítéseit mutatják, ezek értelmezése elképzelhetetlen azok nélkül a rövid élettörténet-töredékek nélkül, amelyek megfogalmazódnak más kérdések kapcsán. Ami a prostitúciós intézményhálón belüli lehetőségek kipróbálását jelenti, nagyon sokan már a harmadik vagy negyedik prostitúciós alkalmat próbálják ki a megkérdezés pillanatában, de akad olyan is, aki hét, tíz, tizenegy, sőt húsz „üzletben" járt már. Legtöbbjük megszakítás nélkül van „üzletben" (huszonötén), és ha némelyikük meg is szakította hónapokra, vagy éppen aktuális alkalmi partnerével töltötte az időt, vagy a következő állásokat töltötte be: pincér, kabarétáncosnő, kasszírnő, szobaasszony. A kérdőív újabb fejezetei, amelyek az önértékelést vizsgálják, ugyancsak érdekes összefüggéseket mutatnak: I. táblázat. Az erkölcsi és társadalmi helyzet értékelése (százalékos arány) A teljes adatbázisban (N =151) Az úrinőknél (n = 35) pozitív negatív nem tudja/ pozitív negatív nem tudja/ nem válaszol nem válaszol Erkölcsi helyzetének megítélése 53,7 31,1 15,2 60 34,3 5,7 Társadalmi helyzetének megítélése 38,5 43,7 17,8 37,1 45,8 17,1 A táblázat azt mutatja, hogy mind a teljes, 151 kérdőívet összesítő adatbázis, mind az abból általam kiválasztott harmincöt nő által adott válaszok esetében jelentős arányú a magát előnyös erkölcsi helyzetbe pozicionáló, és kevesebb a helyzetét erkölcstelennek, romlottnak tekintő. Ennél sokkal jelentősebbnek találom a társadalmi helyzetre vonatkozó pozitív és negatív megítélés arányszámait. Mindkét csoportban azok vannak nagyobb számban, akik megvetendőnek tartják pozíciójukat.
