Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Kunst aus Afrika. A berlini etnológiai múzeum megújult Afrika-kiállítása Mán-Várhegyi Réka

A tárgyak gyűjtésének, csoportosításának és kiállításának története van, amely nyomot hagyott a tárgyakon, s amelyet a kurátorok maguk is jól ismernek. Ennek egyik sajátossága, hogy a legutóbbi időkig nem merült fel a kérdés, hogy a nem nyugati tárgyaknak valóban európai múzeumokban van-e a megfelelő helyük, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy a származási országokban nem találkozhatunk már a legértékesebb példányokkal (Clifford I 988b:22 I ). Az etnológiai tárgyak gyűjtésének egyik érdekessége, hogy tulajdonképpen egy időben kezdődött az etnológia tudományának születésével. A birodalmi Németországban a 19. század végén és a 20. század elején mind a tudomány fejlődése, mind a gyűjtemény gyarapodása rohamtempóban zajlott. A 19. és 20. század fordulójára a németországi etnológiai múzeumoknak együtt volt a legnagyobb gyűjteményük az egész világon. Azonban fontos megemlíteni, hogy a gyűjtést csupán közvetve és nem annyira jelentős mértékben vezérelték kolonizációs szempontok. Ahogy Glenn Penny írja szellemesen, a kolonizáció egy ideje már „szexi téma", azonban nyitott kapukat döngetnénk, ha mindent arra fognánk (Penny 2002:13). Természetesen a gyűjtés, a rendszerezés, a kiállítás is mind arra való tevékenységek, hogy az ember a világot sajátjává tegye, de a németországi etnológiai gyűjtést elsősorban más jellegű tudatos szempontok vezérelték. Adolf Bastian, e folyamat vezéregyénisége a német etnológia és a berlini etnológiai múzeum megalapítója; háta mögött többpolcnyi életmű és huszonöt külföldön töltött év volt. írásai alapján ő már az alapítás időszakában (1873) tisztában volt azzal, hogy a „kultúra" terminust többes számban is lehet használni (Penny 2002:35). Tudatos céljának tekintette, hogy az etnológiai gyűjtéssel kultúrákat gyűjtsön. Humboldti humanista alapokra épült ez az ars poetica, kozmopolita víziók és internacionális tudományfelfogás mellett: a végső cél egy hiánytalan gyűjteménnyel az „emberiség" teljes, harmonikus történetének rekonstruálása, olvashatóvá tétele. A hatalmas egzotikus gyűjteményekkel rendelkező múzeumok egy idő után presztízsfunkcióval is bírtak, a körülöttük lévő város nem számított többé kisvárosnak. A múzeumi munka professzionalizációjával, illetve azzal, ahogyan anyagi támogatás fejében az állami és más intézmények behatoltak a múzeumok életébe, egyre inkább a távolabbi múltba vesztek az eredeti ideálok. A gyűjtés és a rendszerezés világosan meghatározott szabályok szerint zajlott, s bár azután az I 920-as években „primitív művészet" címszó alatt is kiállítottak tárgyakat, ennek semmi köze sem volt ahhoz, hogy a látogatók figyelmét felhívják a tárgyak „szépségére". Mint „primitív művészet", ezek a tárgyak is - akárcsak a többi etnológiai tárgy - Afrikát reprezentálták, s valójában egyetlen kapocsként szolgáltak az afrikai múlthoz. Emellett megjelenítői voltak az adott törzsnek-one tribe, ~ one style -, azaz például egy konkrét törzstől származó maszk etnográfiai metonímiája volt a törzs kultúrájának (Clifford I 988b:220). De mi is a különbség egy etnológiai kiállítás és egy „valódi" művészeti tárlat között? -Sj Mi a különbség etnológiai és művészeti tárgyak között? Például az, hogy az utóbbiak mögött szellemet, alkotót, tudatos szándékot, míg az előbbi mögött egy népet, egy korszakot szokás feltételezni. Az utóbbiak a nyugati civilizáció dokumentált történetének részei, míg az előbbiek egy kultúrát reprezentálnak (Price 1992:126-127). A törzsi alkotások-ebben a rendszerben-egy mitikus, nem történeti időből származnak, s az a veszély fenyegeti őket, hogy eltűnnek a múltban, amennyiben senki sem menti meg őket. A nyugati világ egyértelműen paternalista viszonyban 290 van velük, s ez a kapcsolat még akkor is tart, amikor már egészen más értelemben törté-