Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között
Kondíció és állapot Mint láttuk, van egy fogalom és ehhez rendelt számos jelentés, holott gyakorlatilag egyetlen város egyetlen elemét próbáltuk megragadni. A prostitúció és ezen belül is egy társadalmi osztályhoz kötött prostitúció különböző reprezentációs rendszerekben olvasható. Jól látható ezekből a forrásokból, hogy még mindig igény formálódik a középosztály hölgyeinek szexuális célokra való használatára, illetve ezek szexualitásának nyilvánosság elé tárására, de ez a jelentés csupán a felszínen mutatkozik meg, amint az is, hogy tapasztalható egyfajta etnikai szinten történő elhatárolódás. A reprezentációs rendszereken belüli kapcsolódási pontok együtt valahol azokat a kérdéseket jelenítik meg, amelyeket a századfordulón Európa életében (a családokban, a munkaviszonyokban és a politikai életben) végbement változások eredményeztek. Ezek rendszerint a nemek pontján futottak össze: nyilvános/privát, hagyományos/modern, közösségi/individuális. 26 Az úrinő prostituáltak különböző társadalmi rétegeket jelenítenek meg, amely társadalmi rétegződések egységesítő keretét egyrészt a nemiség és az osztály, másrészt a nemiség és az etnikum kapcsolatai biztosítják. Az egyikben a prostituált a polgári erkölcsnek, a másikban egy frissen alakuló nemzeti eszménynek kell hogy megfeleljen. Az egyik elviseli, sőt kötelezővé teszi a prostitúción belüli újabb rétegződéseket, gazdasági és társadalmi szinten megkülönböztetett szerepeket adva nekik, a másik minden prostituáltat a társadalmi hierarchia legalsó szintjén helyez el (gyakran ugyanarra a szintre, ahová magát a nőt és a nőiséget is kihelyezi), és nem veszi tudomásul a „rétegben" felfedezhető „finom különbségeket". A kettő azonban mégsem tér el olyan sokban: valójában ugyanazt a teljes birtokbavételt és társadalmi viszonyrendező elvet találjuk mindkettőben. Mindkettő létrehozza és működteti (beszél róla, szabályozza) a prostitúciót, tehát megteremti a prostituáltállapotot. Ehhez az állapothoz különféle kondíciók társulnak, amelyek eltérő társadalmi szerepeket eredményeznek, de mit sem változtatnak a prostituáltállapoton. Ez a megközelítés Meillassoux rabszolgákról szóló elemzéséhez vezet: 27 értelmezésében jelentősnek találja a rabszolga állapota és kondíciói közötti eltérést a társadalmi rétegződésen belül, a rabszolgaállapot megteremtését a deszocializáció 2 * fogalmával jelöli meg (Meillassoux-t idézi Géraud et al. 200 1.240, 246). Nem kívánom a prostituált-rabszolga párhuzamot erőltetni, nem errői van szó; a megváltozott társadalmi szituáció eredményezte helyzetek párhuzamáról annál inkább. Akárcsak a természetes környezetükből kiemelt rabszolgák, a prostituáltak nagy része is deszocializálódik az otthon elhagyása után, amelyet teljes talajvesztésnek és később lecsúszásnak érzékel, hogy majd teljesen alárendelje magát a hierarchiában fölötte állóknak, akik „enni adnak", munkát adnak neki. Az eredeti stigma, amelyet éppen deszocializációjuk eredményez, örökre megjelöli őket, bármilyen kondíció is rendelődjön társadalmi státusához (ezt a későbbiekben az élettörténetek kapcsán is látni fogjuk). Ezek a prostituáltak nem feltétlenül a szexuális kihasználtságuk révén egyeztethetők össze a rabszolgákkal, amint azt a feministák egész sora gondolta (én legalábbis nem ezen a szálon csatlakoznék a rabszolga-prostituált kérdéshez), hanem a társadalmi rétegződés biztosította állapot/kondíció párhuzam teremthet hasonlóságot közöttük. De valójában ugyanez a gondolatsor végigfuttatható más, a társadalom legalján található és a hierarchiát alkotók közötti viszonyra (lásd előbb nőférfi, gazdag-szegény) egyaránt, tehát a modell úgymond alkalmas lehet más, a társadalmi rétegződés komponensei közötti viszonyrendszerek modellálására is.
