Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között
ban egészen más elvárások és ítéletek fogalmazódnak meg. Ezek a nők egy rendszerváltás) áldozatai, és az általuk megjelenített élettörténetek rendszerint inkább szánakozásra, és annál kevésbé kiközösítésre, félelemre vagy utálatra adnak okot. A lecsúszás következtében a helyüket többnyire bordélyban megtaláló úrinőkről számtalan jelentés születik a sajtó hasábjain. Ez a típus a legkidolgozottabb, utalnak erre a színes megfogalmazású riportcímek is. 22 Ez az értelmezési keret az osztálykategórián túl a helyi/idegen ellentétére is épít. Az idegenek azok, akik felelőtlen migrációjuk során - mivel nem rendelkeznek helyi tudással - kénytelenek szembesülni (talán örökre szóló) lecsúszásuk tudatával, és kénytelenek felvállalni a társadalom által a lecsúszottak számára egyetlen lehetőségként felkínált pozíciót, a prostitúciót. A - főként fiatalkorú - úrinők prostituálódása több, korabeli társadalmi problémához is elvezet: akárcsak más, szegényebb sorú családok lányai, a felsőbb osztálybeli családok is kitaszítják magukból a megesett, megbecstelenített (sőt a szexuálisan bántalmazott) gyereklányokat. Ugyanilyen, vizsgálatra érdemes probléma lehet még az érdekházasságra kényszerítés, valamint a szülők elveszítése után a szociális háló inaktívvá válása. A cicomázási hajlam egészen a prostitúcióig hajtja a nőket - hangzik el gyakran (leginkább a bulvár/szórakoztató) sajtóban. Ebben a diskurzusban jelenik meg a magát pénzért vagy könnyelműségből áruba bocsátó, többnyire középosztálybeli, férjes asszony mint úri prostituált, a hajdani hetérák mai alakja. Ezek a „született prostituáltak", a „kirívó szexuális viselkedésű", a polgári normákba foglalt házassági szabályoknak és viselkedésmódoknak ellenszegülő felső osztálybeli származású hölgyek mind kitüntetett figyelmet érdemeltek, és valahányszor prostitúción kapták rajta őket, az rendszerint napokig foglalkoztatta az újságokat. „[...] akik azelőtt hónapokig álltak ellen az udvarlók széptevésének és szörnyű szívdobogással, mélyen lefátyolozva lépték át egy garszonlakás küszöbét; akik egy életen át alig két-három férfival akarták megcsalni az urukat - ma mind e szép asszonyok közönséges cocotte-életet folytatnak. [...] Nincs olyan nő, aki többékevésbé elegáns, vidám, könnyed életmódnak búcsút tudna mondani, aki szívszakadás nélkül tudna beletörődni abba, hogy a szépség ápolását és mutogatását abba kell hagynia [...]."" Ok a leleplezett titkosok. Ugyanúgy az erkölcsi és osztálykategóriák mentén szerveződik ennek a prostituáltnak az értékelése is, mint az előbb vázolt úrinő-kategóriák esetében, de itt sokkal erősebb az osztályjelleg kiemelése, mint más típusú szövegekben: ezek-gyakran helybeli - úri családok lányai. Ezek, a legtitkosabbak a lokális kapcsolatok jó ismerői, ellentétben az előző kategóriával, a sorsüldözött úrinővel, aki legtöbbször más helységből, nemegyszer más országból való. „A leleplezett kerítőnők vallomásából megtudtuk, hogy nemcsak a társadalom szomorú száműzöttjei, hanem a kolozsvári társadalom legelőkelőbb tagjai is összeköttetésben állnak a keritőnőkkel. Az uri társadalom találkahelye a Kőkert-ucában van, ahol egy erre a célra berendezett kéjtanyán közismert urileányok találkoznak előkelő társaságbeli urakkal. [...] itt elégítették ki bűnös vágyaikat." 24 Kolozsváron 1923-ban a rendőrség húsz hasonló titkos találkahelyet leplezett le, a sajtó szerint ezekben gyakran találtak „kellemetlen helyzetben" kolozsvári úriasszonyokat. 25
