Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

(Kőszegi, Gyöngyössy és Malgot filmjében), a társadalmi kapcsolatrendszernek a filmkészítő/lefilmezett valóság viszonyában való modellálásával (Szederkényi, Czabán-Pálos és Szőke művében). Az effajta hiányok megmutatása ideális esetben útkereséssel, kérdésfeltevéssel párosul. A legfontosabb közös motívum ezekben az alkotásokban, hogy mindegyik kisebb-nagyobb jelentőséget tulajdonít a mesének, a mesélni tudás képességének. Mint az elemzésekben láttuk, ez a motívum minden filmben eltérő funkcióval bír, azonban legyen szó a valóság megoldhatatlannak tűnő problémáinak csodás elemekkel való vegyítéséről, a magyar kultúrából már hiányzó, élő folklórban rejlő értékekről, a kollektív lélektani válság feloldására tett kísérletekről, mind megannyi próbálkozásként értelmezhető a cigányság hiányzó, mert rosszul kezelt jelenlétének, hiányzó, mert felismeretlen jellemzőinek tudatosítására. Néhány év elteltével azonban megszülettek azok a játékfilmek, amelyek a jelenlétre utalnak, az együttélés történeteit mesélik el. Egy évtizeddel a rendszerváltozás után új diskurzusok formálódnak, melyek sem a hetvenes évek elkötelezett, etikus, sem a kilencvenes évek kutató-kérdező szerzői hozzáállásának hagyományát nem folytatják. Az elbeszélhető jelen: szürreális, virtuális gettók közel s távol „Régesrégtől, különösen a 19. századi romantikus nacionalizmus ébredésétől kezdve virágzott e tájon a nemzetkarakterológia, az önképek tarka kertje, és valósággal burjánzott a más etnikumokról, kisebbségekről alkotott előítéletek tenyészete." (Hanák 1988:81.) A cigány hősök a 2000-es években csak az előző évtizedekhez képest kapnak új szerepeket a magyar játékfilmekben: ugyanis szembetűnő a visszatérés a filmtörténet jóval korábbi időszakában készült népszerű műfajfilmek sematikus cigányképeihez. Természetesen nem ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, az új évezred küszöbén, a multikulturalis társadalmakban merőben más divat, az „ethnobusiness" produktumai iránt nő meg a kereslet. A fontos, aktuális társadalmi kérdések - mint a különböző kultúrák egymás mellett élése, találkozási és ütközési pontjai - boncolgatása toposzok szaporodásával társul, melyek közül a leginkább életképesnek - amint azt hamarosan látni fogjuk - Rómeó és Júlia története bizonyul. A roma származású alkotók, alkotótársak egyre gyakoribb közreműködése már majdnem az önreprezentáció módozatainak elemzésére ösztönözne, mindenesetre a formálódó és egyre erősödő kulturális identitás nem véletlenül érintkezik számos ponton a közelmúltban készült filmek bizonyos cselekményelemeivel és ábrázolásmódjával. A romantikus, egzotikus cigánykép (bár épp ellenkező előjelű érzelmi viszonyulást feltételez) annyiban összefügg az előítéletes gondolkodással, hogy ugyancsak túlzó általánosításokon alapszik. Ám mielőtt a filmek elemzésébe kezdenénk, kis kitérőt kell tennünk a szociálpszichológia bizonyos megállapításaihoz. A mai magyar társadalom előítéletességéről végzett vizsgálatok eredményeire többek között Erős Ferenc egy idevonatkozó tanulmánya mutat rá (Erős 1998). Ez főleg a cigányellenesség új dimenzióit