Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

vizsgálja: a „modern rasszizmus" jelenségén belül elhelyezve a megfigyeléseket. A tanulmány következtetéseit hosszabban idézem, mert fontos gondolatokat tartalmaz, amelyekre hivatkozni fogok az elemzés bizonyos pontjain. „Mindebből az következik, hogy a cigányellenesség a mai Magyarországon nem egyszerűen a múltbeli örökölt előítélet-rendszer, hanem olyan attitűd, amelynek egyes komponenseit csökkentik, más komponenseit viszont felerősítik a rendszerváltás, a radikális társadalmi átalakulás folyamatai. A »jatszma« kétesélyes. Van esély arra, hogy egy modernizálódó, multikulturális és multietnikus irányban fejlődő társadalom a cigány identitás megőrzése és fejlesztése mellett képes integrálni a cigányságot oly módon, hogy annak szociális, jogi, munkaerőpiaci, iskolázási, művelődési és egyéb hátrányait fokozatosan enyhíti, vagy legalábbis hatékonyan ellensúlyozza. De van esély arra is, hogy e hátrányok - romló társadalmi és gazdasági feltételek között - tovább növekszenek. A hátrányos helyzet és az ebből fakadó intézményes és nem intézményes diszkrimináció pedig a cigány identitást mint sérült és fenyegetett identitást rögzíti - ennek minden negatív következményével együtt. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a társadalomi problémák úgy etnicizálódnak, hogy a társadalom képtelen a létrejött új identitásokat integrálni. Az előítélet-vizsgálatok mindenesetre azt tanúsítják, hogy a társadalom többsége ezt az integrációt ma még kevéssé fogadja el." (Erős I 998:244) Szürreális gettó A 2000-es évek első olyan próbálkozása, amely egy realista elbeszélés keretei között, a jelen társadalmi viszonyokba ágyazva ütközteti a többségi és a kisebbségi kultúra elemeit, Kamondi Zoltán Kísértések című műve. Itt érhető tetten leginkább az a különös törekvés, amely a roma hősöket meghatározott dramaturgiai célok érdekében, a történet „színesebbé tételére" használja. Az identitását kereső kamasz főhős egy szürreális fényben megvilágított jelenetben egy szántóföld közepén két zsák hagymáért vásárol magának feleséget: egy arra kóborló cigány család kiskamasz lányát. A fiúhoz rabszolgaként ragaszkodó lány ábrázolása igencsak ambivalens módon történik; az abszurdba hajló jelenetekben egy archaikus közösség viselkedésformáit hordozó, sematikus személyiségjellemvonásai tárulnak föl. A mű középpontjában a kamasz fiú kiüresedett ér£ tekékkel bíró, válságos családi és társadalmi körülményeit ütköztetik a cigánylány mes7 terkéletlen, őszinte és gazdag érzelemvilágával. A két kultúra konfrontálódásának és ÍN közelítésének kísérlete azonban egyrészt ez utóbbi sematikus ábrázolásán bukik el, S másrészt a sztereotip jegyek következetlen használatából eredő stílustörésen. Helyenként ugyanis a romákra alkalmazott banalitások erősen stilizált környezetben jelennek § meg, és így a fiktív világ szerves részeivé válnak, meseszerűségét fokozzák (például a lányvásárlás, a hazalátogató lány elbeszélései és érzelmi kitörését kísérő vad sikolya); időnként azonban realisztikus motiváción alapuló, tényként feltüntetett állításokból állnak (a lány „könnyed" szerepvállalása a fiú bűntényében, a börtönéletbeli gyakorlottságra utaló viselkedése és végül a féltékenységből és az értékválság felismeréséből elkövetett gyilkosság). A sztereotípiák funkciója tehát úgy lepleződik le, hogy a történetben szükség van épp azokra a szinte emblematikus jegyekre, amelyekkel a cigányságot felru268 házzák; azonban felületes használatuk során nem építőelemekké, hanem színes díszek-