Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között

tette. Ezzel szemben a férfi maga volt a nemzet alapítója, jelen esetben különféle veszélyeket hordozó modernités ügyelője (vö. Mosse 1985:1 7). A román szövegekben az idealizált úrinő alakján kívül rendszerint az a középosztálybeli problémás úrinő is megjelenik, akit semmi más nem érdekel, csak a luxus, a kényelem keresése. Nem szül gyerekeket a nemzetének, hanem inkább gyönyörszerzés céljára használja saját testét. Gyakorlatilag az előző típus gyökeres ellentéte, éppen ezért teljes megvetés illeti, sőt ez az ítélet odáig fajul, hogy közönséges bűnözőnek kiáltják ki őket (vö. Bucur 2005:1 82), ezen a szinten kapcsolják őket a prostitúcióhoz is. Az úrinők prostitúciója sokszorosan és nem egyéni cselekedetként ítélendő el, hanem elsősorban a közösség ellen elkövetett bűncselekménynek minősül. Ha ezt a gondolatot összevetjük az eugenikusok fő, nemzeti tisztaságot teremtő célkitűzéseivel, azt tapasztalhatjuk, hogy valójában nem az ezektől való félelem, hanem az ezek rebellis, nem normakövető szexualitásától való félelem alakítja ezt a nőtípust ilyenné, akinek legnagyobb bűne az, hogy nem termékeny, holott éppen felsőbbrendű osztályuk szaporodása jelentené a nemzet tiszta szaporulatát is. Bár az eugenikai diskurzust leginkább egy felvállalt individualizáció- és egyben polgárságellenes hangvétel uralja, ez a törekvés sem képes egy teljesen „új társadalmi hierarchiát" kialakítani,

19 hiszen ők maguk ahhoz a középosztályhoz tartozó értelmiségiek voltak, amelytől éppen elhatárolódni vágytak. Comsja egyik késői írásában ezt ki is mondja: éppen ott alacsony a születési arányszám, ahol magas kellene hogy legyen: a felsőbb társadalmi osztályoknál. „El kell fogadnunk azt a tényt, hogy ez az osztály őrzi a nemzet legértékesebb vérét." (Comsja I 940:2.) A magyar szövegek úrinőalakzatai Az előbbi kategóriákkal szemben a jobbára polgári elveket tükröző, illetve a polgárság családeszményét regisztráló magyar nyelvű cikkek- a másik etnikumtól eltérően -nem politikai (nemzeti versus liberális), hanem inkább egyes osztálykategóriák (szegény/gazdag, falusi/városi, lesüllyedt, elszegényedett polgárság/feltörekvő román középosztály stb.) mentén fogalmazzák meg az említett toposzokat. Egyesekben (bár ezek a szövegek jóval ritkábbak) a falusi társadalom idealizálásához tartozó falu-város ellentét alapos kidolgozásában a falu a maga tisztaságával, ősiségével, erkölcsösségével és hagyománytiszteletével győztesen kerül ki a harcból, szemben a fertőjéről, igazságtalanságáról és erkölcstelenségéről híres várossal. Ebben a konfliktuspozícióban az úrinők mint a városok erkölcstelen es luxushajhász dámái állnak szembe a faluról származó egyszerű lányokkal, akik városra kerülve más munka hiányában sokszor kénytelenek prostitúcióra adni a fejüket. Egy másik olvasatban az úrinő jelentheti a kedvezőtlen körülményeknek következtében lecsúszott középosztály tagjait. Ez a szövegtípus nem az erkölcsi problémák, de nem is a falu-város ellentét mentén klasszifikálja a prostituáltat, hanem osztály- és gazdasági kategóriák szerint. Erre olykor egészen konkrétan utalnak,

20 máskor pedig középosztályi születésű hölgyek élettörténetén keresztül vezetnek el ehhez a gondolathoz. Bár ezek a nők attól a pillanattól, hogy beléptek a bordélyházba, a „populáris prostitúciót" űzőktől

21 szinte semmiben nem különböznek, mégis velük szemben ebben a diskurzus-