Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
BOKOR ZSUZSA: „Jeligém Nagyszerű öröm". Úrinők prostitúciója Kolozsváron a két világháború között
és biopolitika jelenti fő támaszát. 16 A másik, a szociografikus módszer magyaráz. Az egyének lesüllyedését a rendszerben bekövetkezett változások következményének tekinti. Célja: diagnosztizálni a rendszert, leírni, megtalálni a hiányosságait, ferdeségeit, amelyek az egyéni lecsúszást előidézhetik. Kulcsfogalmai a társadalom és az egyén, nem gyakori a nemzeti retorika használata. Nem tekinti abnormálisnak, betegnek a prostituáltat, hanem a helyi normáktól való eltérésre figyel, a motivációkra és nem a genetikai vagy szervi, vagy örökölt idegrendszeri okozókra. A két diszkurzív vonulat főbb alapelemei a 19. század végén és a századfordulón is a prostitúcióval szembeni védekezés, a prostitúciórendezés gyakorlatához tartoztak, egymást kiegészítve, hol egyik, hol másik felhang felerősítésével. A két világháború között azonban a kettő elég erőteljesen szétválik, és úgymond etnicizálódik, a higiénikuseugenikus a román (hatalmi) diskurzusban erősödik fel, míg a szociografikus inkább a magyar (lokális) tudományos párbeszédben figyelhető meg (az általam fentebb ismertetett rendszer már ezt az utólag alakult diszkurzív képet adja vissza). Mint láttuk, az orvosi hatalom, miközben folyamatosan hangsúlyozta, hogy nem az erkölcsi, hanem a nemzetbiológiai, tehát a higiéniai tényezők vezetik döntéshozatalait, valójában intenzív harcot folytatott az erkölcstelenség ellen. Támaszát főként az ortodoxvallás eszméi és valamiféle keresztény-nemzeti érzület adták. Ebben a harcban a múlt rendszer eszméivel szemben is állást lehetett foglalni, mely állásfoglalásban kiemelkedő szerep jut az úrinő-konstrukcióknak. (Uri)nő-variánsok a két diskurzusban A román szöveg úrinőalakzatai A román szövegekben az úrinő leggyakrabban olyan ideál, aki nem feltétlenül egy társadalmi osztályt képvisel, hanem a nőiségét csak a házasságban megélni tudó román nőt, a nemzetének élő úriasszonyt is (femei cinstite). Ennek a típusnak a fő tulajdonságai a komolyság, a (román) nemzeti öntudat és a nemzeti felelősségérzet 17 felvállalása, de ami ezek fölött feminizálja a típust magát, az nem más, mint a privát szféra uralma, az egyszerűség, a több gyerekvállalása-a biopolitikai ideológia sajátosan román vonulata által kitermelt toposzok révén. Nyilván a típus egyik kiemelt (de talán mégsem legközkedveltebb 18 ) példája az a középosztálybeli úrihölgy, aki támogatja a nemzetet megmentő elveket, és aktívan (például szociális munkásként) részt vesz ezek megoldásában, mivel a háború utáni „elvetemült világban" erre nagy szükség mutatkozik. Maria Baiulescu, az Erdélyi Román Nők Egyesületének elnöke az egyik kolozsvári konferencián kifejti, hogy ahhoz, hogy a román nő megfelelő erényeket adjon nemzetének, meg kell oldani a nők oktatását és a női léleknek megfelelő munkahelyek teremtését. „Az elfoglalt intelligens nő - mondja Baiulescu - eltölthet néhány órát házon kívül is, az ekképpen szőtt házasság boldogabb lesz, mint az, amelyben a nő, mint egy erőtlen baba, arra van ítélve, hogy energiáját a luxus és a flörtölések banális rivalitásaira pazarolja, hogy ezen a meredek lejtőn aztán Bováryné sorsára jusson." (Baiulescu 1927:146.) A nacionalista koncepcióban a nemzet szimbóluma, a nő - amint azt Mosse elemzésében is találjuk - a hagyományok őrzője volt, a családé, amely az állam tükrét is jelen-
