Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

Konkrétan mit tanított akkor Viski? Azt hiszem, halászatról volt szó, valami ilyesmiről. Ő nagyjából sorra vette/1 magyarság néprajza fejezeteit,

2 s megbeszéltük. Az is hozzátartozott a jószívűségéhez, hogy a szemináriumain hallatlanul kezdő dolgokat magyarázott, sok naivitással, sok csacsisággal számolt, mert a résztvevők intellektuális színvonala nagyon szerény volt. S ő csupa jóindulattal és jó szóval fogadta őket. Szabad egy pirinkó történetet elmesélnem? Egy szép napon egész egyszerűen azt mondtam: Viski úgysem tudja, mi a rossz, mi a jó, mindent dicsér. Egész egyszerűen nekiindultam, fölmentem a Börzsönybe - hogy miért pont Bernecebarátiba mentem, azt nem tudom -, és ott elkezdtem az embereket kérdezni, jegyzeteket írtam, rajzoltam. Azt hiszem, egy hétig voltam ott, aztán visszajöttem, s már a pályaudvarról fölhívtam Viskit odahaza, hogy: „Professzor úr, én most gyűjtőúton voltam, és meg szeretném mutatni az anyagomat." - „Igen, Vajda, jöjjön el hozzám." Kimentem hozzá, akkor a Svábhegyen lakott. Énbennem volt egy olyan érzés, hogy ez az ember, aki szemináriumon a legcsacsibb dolgokat megdicséri, mit fog szólni, ha az én anyagomat látja? Viski megnézi: „Jó, jó, de ezt nem kérdezte meg, ennek nem ment utána", és elkezdte a legbarátságosabb módon szétszedni az egészet. Akkor persze egyre kisebb és kisebb lettem... Ez is Viski volt. Nagyon keveset tudunk arról, hogy a nagy generációban a három klasszikus között milyen viszony volt akkor. Erről nem tudok semmi konkrétat, részleteset mondani. Egyik nap röviden beszélgettünk Hofer Tamással Bátkyról. Az én képem Bátkyról teljesen lényegtelen: egy hivatalnok. De úgy látszik, ez a kép nem találó, Hofer Tamás védte őt jó érvekkel. Györffy: az külön ügy. Györffy nagyon tehetséges volt, kétségtelenül. De teljesen elképedtem, amikor tegnap

3 dicsérve idézték a Néphagyomány és nemzeti művelődést. Nem tudom, miért - te jól ismered - például be akarta vezetni a rovásírást! Viski jól érezte volna magát Európában... Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Bauernkunde vagy nem Bauernkunde, a néprajzban mindig volt egy „ilyen a magyarság". Még tegnap is - nem is beszélve tegnapelőttről - mindig voltak a szó vulgáris értelmében romantikus indítékok a néprajzban. Gondolj Viskinek olyan munkáira, mint például amelyekben a maga csendes módján teljesen elintézte a tulipántos ornamentika vagy a székely kapu romantikáját.

4 Nagyon diszkréten és nagy csinnadratta nélkül megmutatta, hogy itt egészen másról van szó, és egyáltalán nem arról, amit a Huszka-féle rajongók akartak a népművészetben látni. O látta az összefüggéseket. Például emlékszem, Karcagról hoztam magammal később egy nagyon szép, festett tükörrámát. A legtermészetesebben mondta, hogy hát ez barokk. Persze hogy barokk! O volt az, aki ebből a magyarkodásból nem vette ki a részét. Nem volt magyartalan semmiképpen, de az egész népi romantika tőle idegen volt.