Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
AMBRUS JUDIT: „Szegényes környezetben királyi gyermek- ez Vista..." Egyházi és közösségi értékrend viszonya egy kalotaszegi faluban
„Első esetként egy az 1866-iki königgratzi csatában felkarját elvesztett ember, Barta István tette meg. Ez mint béna szolgált bizonyos Nagy István nevű szücsmesternél. Annak Ilona nevű leányával megszerették egymást, és mert másképp nem lehettek egymáséi, megszöktette a leányt. Történhetett ez az 1860-as évek legvégén, mert karját elveszítve gyógyultan jött haza, viszont 1870. jun. 23-án első gyermekük már megszületett. A példát csakhamar követték Szallós Ferenc bandiferkő 14 Székely Katalinnal, Nagy Márton Szallós Katalinnal. Azóta pedig a fiak és unokák számba nem vehető serege. Mint szennyes áradat öntötte el az egész területet. Kimagasló hely, ahová fel nem hatolt volna, nagyon ritkán akadt." (História domus 56.) Mielőtt összevetnénk a Daróczi által írottakat a többi forrással, érdemes tisztázni a vadházasság fogalmát. A szakirodalom definíciója szerint férfi és nő tartós együttélése egyházi, illetve később polgári házasságkötés nélkül (Tárkány Szűcs I 981:253; Morvay I 987:273), ahol a vadházasságban élők életmódja a templomi szertartás vagy jogi aktus hiányától eltekintve semmiben sem különbözik a törvényes házasokétól. Fontos ugyanakkor megkülönböztetnünk a próbaházasságtól, ez esetben ugyanis a kapcsolat előzetes kipróbálásáról van szó, azaz a fiatal pár az esküvő előtt hosszabb-rövidebb időre összeköltözik, s ha a lány teherbe esik, vagy az első gyermek megszületik, összeházasodnak. (Egyszerűbb formája a szeretőtartás, amikor az összeköltözésre nem kerül sor, a fiatalok csupán rendszeresen „együtt hálnak" (Morvay 1987:273). A próbaházasság szokásának magyar nyelvterületen való előfordulásai között 15 Kalotaszeget is számon tartja a szakirodalom (Jávor 2000:663; Vasas 1979:66). Az anyakönyvekben és a családkönyvben jelzett vadházasságok időtartamának tanulmányozása alapján azonban úgy érzékeljük, hogy Magyarvistában - legalábbis a 20. század első felében - gyakori volt a házasságkötés nélküli tartós együttélés, akár az első gyermek megszületése után is, ezért indokoltnak tartjuk ezeket a kapcsolatokat inkább a fenti értelemben vett vadházasságnak, mint próbaházasságnak tekinteni. Lássuk tehát, hogy mit árulnak el e jelenségről a számok! A családkönyvben az első vadházasságokra utaló adatok az 1870-es években élettársi kapcsolatra (értve ezen az egyházi esketéssel szentesített házasságkötéseket és a vadházasságokat is) 16 lépett párok körében bukkanunk. A harmincas években bejegyzett párokat illetően azt állapíthatjuk meg, hogy ekkor már azok egynegyedének esetében utalnak a lelkészek vadházasságra. A 20. században a házassági anyakönyvben is jelezték, ha olyanok keltek egybe, akik megelőzőleg már együtt éltek. E bejegyzések szerint azoknak a pároknak az aránya, akik a törvényes házasságra lépés előtt hosszabb-rövidebb időn át (egy-két naptól akár negyven-ötven évig) vadházasságban éltek, a 20. század első évtizedében húsz százalék fölött volt, majd ezt követően végig meghaladta a negyven százalékot a vizsgált korszakban. Csúcspontját az 1920-as és az 1940-es években érte el, amikor a házasságot kötött pároknak körülbelül kétharmada vadházassággal kezdte a közös életét. 17 A vadházasok jegyzékében összesen 979 „összeállott" pár szerepel. Az „összeállás" idejét is megadja a jegyzék, ezek között a legkorábbi az 1886-os évszám, míg a legutolsóra a 21. század elején került sor. Az ebben a jegyzékben bejegyzett vadházasok száma az 1920-1960 közötti időszakban volt a legmagasabb. 18 Mindent összevetve az egyházi nyilvántartások tehát igazolják Daróczi Ferenc megállapításait: a vadházasság nyomai a forrásokban a 19. század hetvenes éveiben jelennek meg, 19 majd számuk és arányuk a századfordulótól kezdve jelentősen megnő.
