Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

BÁCSVÁN LÁSZLÓ: Guru-sishja parampara - a tanítványi láncolat. A nyugati vaisnavizmus idegenségének egy sajátos aspektusáról

BACSVAN LASZLO Quru-sishja parampara - a tanítványi láncolat. A nyugati vaisnavizmus idegenségének egy sajátos aspektusáról „Pz első a Quru P második azPnya S a harmadik Isten." (Ősi indiai mondás) A tanulmány egy tágabb vizsgálódás keretébe illeszkedik, mely a magyarországi vaisnavizmussal (és ezen belül elsősorban a Krisna-tudatos mozgalommal) kapcsolatos ídegenségkonstrukciókat próbálja számba venni. A hazai vaisnavák, azaz Visnu- (vagy Krisna-) hívők választott kultúrája és világnézete számos ponton különbözik a dominánsnak tekinthetőtől. Ezen különbségek egyike az a sajátos guru szerep, mely a nyugati kultúrában nem vagy csak részlegesen található meg. A guru ugyanis több mint pap, több mint lelki vezető, olyan feltétlen autoritás, akinek az élet szinte minden területén befolyása lehet tanítványaira. A Nyugaton megjelenő guru szerep ugyanakkor differenciáltabb, a személyes jelenlét részlegessége mellett a nyugaton megszokottabb intézményes formák is fontossá válnak. Ez csökkentheti a kulturális különbségből adódó idegenségérzetet, miközben a guru szerep beillesztése egy Nyugaton működő vaisnava mozgalomba korántsem problémamentes. Elöljáróban A vaisnavizmus, vagyis a Visnu-hit nyugati megjelenésével először az 1990-es évek elején találkoztam, és mint a legtöbben, én is az ISKCON, azaz a Krisna-tudatú mozgalom képviselőin keresztül. Kezdettől fogva megismerésre érdemesnek találtam ezt a miénktől oly különböző kultúrát, amelynek egyre több aspektusára figyeltem fel az évek folyamán. Ugyanakkor egyre inkább azt tapasztaltam, hogy a különböző hindu (és itt már nem csak a krisnásokra gondolok) és egyéb keleti szellemi-vallási mozgalmak jelentős értetlenséget és idegenkedést váltanak ki sokakból, egzotikum helyett gyanús idegenként tekintenek rájuk. Az idegenség konstrukciója, a kulturális távolságra épülő idegenkedés nyilvánvalóan bonyolult, sok szempontból elemezhető jelenség, így a leírás és az elemzés teljességére e szöveg keretén belül nem is törekedhetek. Ezért az idegenségkonstrukciók általános leírása és a nyugati vaisnavizmus vázlatos bemutatása után két tekintetben szűkítem le az elemzést. Egyfelől az idegenség lehetséges komponensei közül egyet, a guru fogalmát és szerepét helyezem a középpontba, másfelől pedig a praktikus példáimat elsősorban az általam legjobban ismert közösség, a Krisna-tudatú mozgalom gyakorlatából veszem.