Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
KOVÁCS ÉVA: Mari és az ő „cigánysága" - avagy a narratíva helye és ereje az etnicitás kutatásában
Mari közel másfél órán keresztül megszakítás nélkül meséli ezt a történetet. Az elbeszélést többször is visszahallgatva az a benyomásunk, hogy - noha nagyon valószínű, hogy azért sterilizálták, mert cigány 12 - ez az összefüggés, értelmezés csupán a tudattalanjában jelenik meg: tudatosan a két dolgot nem kapcsolja össze. 13 Mit mond számunkra a narratíva a diskurzusban és egy konkrét társadalmi konfliktusban látottak után Mari etnicitásáról? Mari a hosszú elbeszélésben mindössze négy alkalommal utal valamilyen módon a cigányságra. Az első, közvetett utalás a vőlegény kapcsán kerül elő: a „magyar gyerek" szülei megakadályozzák a házasságot, mert, ahogy Mari érvel: „nem jött össze a lúd meg a disznó". A második, közvetlen és brutális utalás a tragédia idejére esik: amikor Mari a kisbaba halála után megromlott viszonyból menekülő élettársának, aki szintén „magyar ember", könyörög, hogy ne hagyja el, az így felel vissza: „Takarodj innen, te cigány kurva!" A harmadik, megint csak közvetett utalás az esküvő történetének elbeszélésekor kerül elő: a szintén „magyar" férj szülei az esküvőn lecigányozzák Marit, és azzal vádolják, hogy csupán azért ment feleségül a fiukhoz, mert szerezni akart magának egy „magyar legényt". Amint látjuk, az első három utalás a diskurzus társadalmi terébe vezet vissza: a stigmalét a párválasztás pillanataiban Marit visszazárja a „cigány" etnicitásba, és ezzel megbünteti, megalázza. Ezek az utalások nem Mari önmagáról megfogalmazott állításai, hanem a környezettől kapott bélyegek. Láttuk az előbbiekben, hogy Mari a diskurzus terében cigány. Szűkebb, konkrét társadalmi terében, a telep lokalitásában egyúttal központi figura, a telepi közösség egyik „lelke". Azt is tudjuk, hogy a reprezentáció egy másik terében Mari cigányként is megjelenik, azzal hogy az egyesület alapító tagja lesz. Egyúttal, talán épp a telepi lokalitásban betöltött sajátos, vezetői helyzete miatt az egyesületben sem az „egyszerű cigányok" státusában kíván megjelenni, azaz nem elnémított elnyomottként élné meg cigányságát. Ilyen pozíció azonban ebben a diskurzusban sincs. Az élettörténeti elbeszélésben ezzel szemben Mari nem cigányként mutatja be magát, hanem szegényként. Szövege a cigányság stigmája ellen mindvégig tiltakozik, s bár a diszkurzív - és el is hangzó - erőszakot nem tudja kivetni az élettörténetéből, a valószínűleg a származását büntető fizikai erőszakot, a kényszersterilizációt tudatos énje elutasítja: orvosi műhibaként ábrázolja a testén hordott stigma (bőrszín) miatt a teste ellen elkövetett bűnt. Mari elbeszélésének témánk szempontjából kulcsepizódja az örökbefogadásról szóló történet. Mikor a védőnő figyelmezteti, hogy csak olyan babát kaphat, akinek az anyja cigány, az apja „magyar", Mari lemond az örökbefogadásról. Olyan babát, akinek az anyja cigány, ne hozzanak neki. Olyan babát, amilyen neki is lehetett volna, semmiképpen nem akar. Mari a saját életét alapjaiban korlátozó stigmát nem akarja továbbörökíteni. Mindig „magyar" férfiakat választ, és az együttélés vegyes tereiben próbál érvényesülni. Mari tehát a reprezentáció és a társadalmi konfliktus terében lehet olykor cigány, ám a narratíva terében mégiscsak olyan asszony, aki azt az életstratégiát alakította ki magának, hogy ne cigányként tekintsenek rá.
