Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
KOVÁCS ÉVA: Mari és az ő „cigánysága" - avagy a narratíva helye és ereje az etnicitás kutatásában
Mari és az ő „cigánysága" Első közelítés - a lokális társadalmi tér 9 A világvégén, egy, az egykori gyári kolóniából a gyár bezárása után itt maradt és lassacskán szegényteleppé vált helyen néhány sornyi lakásszerű építmény áll. A telepre a főútról mindkét oldalon kaviccsal itt-ott szórt földút vezet, mely száraz időben gépkocsival többé-kevésbé járható. A telep árammal ellátott, de közvilágítása szegényes, néhány éve a vizet is bevezették, csatornázás azonban nincs. A főútról az egykori gyár épületei, illetve a gátőr háza és az ártéri liget teljesen elrejti a telepet. A falu, a külvilág számára a telep láthatatlan. A porták többsége gondozott, apró veteményesek, virágágyások tarkítják, háziállatokat, aprójószágokat is tartanak. A telep lakossága vegyes, a cigányok kisebbségben vannak. Részben beteg, nyugdíjas egykori gyári dolgozók és azok leszármazottai, részben másutt lecsúszott és a telepre „visszahúzódott" családok lakják (közülük kerülnek ki a romák is). Kisgyermekek az utóbbi években a cigány és a vegyes házasságokból születnek csak. A telep társadalmi élete a kerítéseken kívül, a poros utcákon zajlik, illetve egyesek a kerítéseken belül szomszédolnak. Egyetlen kivétellel: az egyik lakás előtt sörsátor áll a szabadban, körülötte székek. Ez lesz a helyszíne az elbeszélésemnek. Úgy sejtem, a sörsátor egyfajta minicentruma lehet a telepi életnek, azaz tulajdonosa egyik központi/elismert figurája a telepi közösségnek. A terepnaplóban ezért e társadalmi tér a piazza nevet kapja. Minden, a későbbiekben elemzett esemény ebben a térben játszódik majd le. Ki lakhat itt? Nagyon valószínű, hogy a telepi lokalitás egyik központi figurája. Ottjártunkkor, az egyik alkalommal két asszony ült a sátor alatt- hívjuk őket most Marinak és Ilus néninek -, és éppen egy kiscicát bolháztak. Örömmel fogadtak bennünket, de kicsit nehezteltek is azért, hogy noha már napok óta ott csellengünk a környéken, csak most jutottunk el hozzájuk. Elmondtuk, hogy azért vagyunk itt, hogy a telep életét megismerjük, mire mesélni kezdték, hogy mindketten 1970-ben kerültek a gyárba, és Mari azóta itt él a kolónián. Ilus néni többször hangsúlyozta, hogy Mari mindent tud a gyárról és a kolóniáról, s vele feltétlenül interjút kell készítenünk. Ki is Mari, és mit reprezentál? A lokaiitás egyik központi figurája volna? Második közelítés: a tekintet De ne fussunk ennyire előre! Időzzünk el egy kissé az ismerkedés első momentumánál: a tekintetnél. Mikor Marit megpillantottam, Miriam Makeba képe jelent meg bennem, s az ő nyomán később magunk között MamaAfricámk 10 hívtuk Marit. A szemünk tehát a következőket rögzítette: egy meglehetősen kövér, nagyon sötét bőrű, piros, ujjatlan pamuttunikát viselő, rövid, fekete, göndör hajú, derűs asszonyt, aki a hangjával és a habitusával kitöltötte az egész teret; bár ült, minden vibrált körülötte. Roppant vonzónak találtuk. Mit is jelent ez az adott kulturális kontextusban? Egy szóval azt jelenti, hogy Marit cigánynak láttuk, cigányként ismertük fel. Azzal, hogy Miriam Makebához láttuk hasonlatosnak, a tekintet diszkriminatív terrorja 11 alól próbáltunk kibújni - romantizálva a
