Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

kérdés az, hogy hogyan kontrolláltatod a jegyzeteidet. Nálunk... ne is menjünk Afrikába, mondjuk, ha egy osztrák faluban csinálsz terepmunkát, s tudsz németül, csinálsz német feljegyzéseket. Már maga az is kérdés, hogy minden tájszót helyesen hallottál-e, lehet, hogy bizonyos összefüggéseket rosszul hallottál, és ha teljesen idegen nyelvről van szó, akkor még nagyobb a probléma. Én mindig azt mondtam a hallgatóknak, hogy legyenek egészen szigorúak: este még egyszer dolgozzák át az aznapi feljegyzéseket. Még aznap este, nem másnap. Hogy ez mindig sikerül-e, más kérdés, de az alapelv szerintem fontos. Amikor én Ruszinszkóban, szóval az Északkeleti-Kárpátokban dolgoztam - persze ösztönös dolog volt ez akkor nálam -, azt se tudtam, hogy van a világon etnológia, de a jegyzeteimet átnéztem. Jól értettem én ezt, jól értettem én azt? És akkor még egyszer kikérdeztem az embereket, és persze hogy kiderült, hogy félreértettem dolgokat. Nézd, száz százalékig helyes eljárás emberileg lehetetlen. Fontos végiggondolni, mik az alapvető hibaforrások, és ezeket igyekezni kell elkerülni. Részben arra is gondoltam, hogy itt Magyarországon az elmúlt évtizedben, másfél évtizedben különös módon két külön tudománnyá alakult a néprajz és az antropológia vagy etnológia, holott ez igazából ugyanaz a terület. Persze hogy ugyanaz. Hát én nem tudom, mi a különbség. Szóval azt állapítottam meg, hogy amilyen mértékben az Amerikát majmoló etnológusok „antropológiát" mondanak, olyan mértékben az etnográfusok az „etnológiát" (Europäische Ethnologie) veszik mintául. Tehát itt tényleg szóhasználatbeli játszogatás folyik, önkényes dolgok. A lényeg az, hogy milyen módszerrel dolgozol, mik a kérdéseid, mit kezdesz a kérdéseidre kapott válasszal. Most például a berlini volt Museum fürVolkskundét átkeresztelték Museum für Europäische Kultureme. Ez logikus, de persze nem változtat azon, hogy a német népi kultúrát nagy gyűjtemény képviseli, a baszk kultúrát meg kis gyűjtemény képviseli benne, ha egyáltalán. De elméletileg miért ne? Ti is előbb-utóbb át fogtok változni európai etnológia vagy más névre. Hát nem a név teszi. Van egy másik jelenség: nagyon nehéz ma már egy tudományszakot egyértelműen körülhatárolni. Mi a szociológia, mi a történettudomány? Ebben a helyzetben tulajdonképpen Professzor Úr szerint mi az etnológia? Mondtam neked, az én számomra - ez most nem tudománypolitikai program -, az én számomra az etnológia történettudomány. Ahol persze a történet a mával végződik. Illetve zajlik folyamatosan... Persze, „Qegenwartsgeschichte"... Mindig újra látja az ember, az igazán termékeny kérdések, azok a határokhoz kötődnek. Nem igazán lehet az etnológiát és a régészetet szétválasztani. Az alapkérdések azonosak, a probléma csak az, hogy ha átléped a határt, akkor nagyon-nagyon fönnáll az a veszély, hogy dilettáns leszel. Ezért beszéltem én arról, hogy én nagyon keresem a beszélgetéseket más tudomány képviselőivel, és amennyire