Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

resszív voltam, talán az is alkalomadtán. Nem emlékszem, olyan régvolt... Azt, amit a Diószegi Vili csinált, csinálhatta volna a harmincas években is. Végy egy magyar táltost, végy egy vogul sámánt - e mögött egy bizonyos vízió volt: a magyar kultúra és a magyar nép világban való helyzetéről. Én azt hiszem, a nemzetközi etnológiai irányokkal szemben is - bizonyos irányokkal szemben - nagyon kritikus volt. Nekünk is kötelező olvasmányunk volt a bécsi iskoláról írt tanulmánya,^ akkori nyelven a kolonialista örökség kritikája. Hogyan alakult ki ez a kritikai szemlélet? Azzal kezdődött, hogy elolvastam Wilhelm Schmidt

35 ábrázolását a maga hét nagy kultúrköréről. A Schmidt-féle „Urkultur" - manapság már ez viccnek hat - körülbelül megfelel a bibliai Paradicsomnak: a bűnbeesés megfelel állítólag az anyagjog föllépésének stb. Amikor mindezt elolvastam, az volt az érzésem, hogy nekem etnológiát kell tanulnom. Elolvastam Schmidt írását az őskultúrákról, ahol egyébként a fő illusztrációs anyag a busmanoktól volt. Ekkor elolvastam, amit elérhettem a busmanokról. Muszáj volt azonban megállapítani, hogy a busmanok nem olvasták Schmidtet. Nagyon gyanús volt, és itt nemcsak arról volt szó, hogy valaki egy eseten dolgozik, hanem döntő volt az egész teória szempontjából is. S aztán, ahogyan az anyagba bedolgozta az úgynevezett „kultúrkör" iskola, a Wiener Schule hallatlan doktriner álláspontját... Az emberiség történetének leírhatatlanul komplikált hálózatát meg ami ezt érdekessé teszi, ezt teljesen elhanyagolták, vagy pedig nem akarták tudomásul venni. Schmidt elsősorban teológus volt. Az „Urkultur" - számára egy legfőbb lény volt, amit ő kvázi ősmonoteista Istenként interpretált. És természetesen az őscsalád vallása körülbelül megfelelt a katolikus elképzeléseknek. Ez manapság viccnek hat, de ez akkoriban nagyon hatott. Például a te tanárod, Gunda Béla nagyon komolyan vette. Mondjuk ez a cikk, amire gondolsz, tényleg kritika volt. Én most, ebben az évben publikáltam először egy rövid cikket, ami nem más, mint kritika. Nem tudom, láttátoke az/lníhroposban? Egy Sandall nevű szerző írt egy könyvet, és dühömben nekiültem, és reagáltam rá.

36 Meg kell mondanom valamit. Először is én nem nagyon sokat publikáltam. Vannak biztos olyanok, akik kilométer hosszú listákat tudnak összeállítani, én aránylag keveset publikáltam. Majdnem kizárólag Festschriftekben, mert ha én egy problémával annyira S voltam, hogy tudtam róla írni, akkor meg már nem érdekelt. Ha milliomos lettem volna, i2 akkor életemben egy sort sem publikáltam volna, játszottam volna az anyaggal reggeltől C estig. A Festschrifteknél az a helyzet, hogy felkérik az embert, azután határidőre szállítani kell az anyagot. Persze akármit is ír az ember, abban majdnem mindig valamit kriti-~|o zálnia kell, az előző próbálkozásokat, vagy legalábbis hiányolnia kell bizonyos dolgokat. Egyik munkámat Liszka Jóska - magyar etnográfus Szlovákiában - lefordította magyarra, s most fog megjelenni, a német címe: Wir-Qruppen und Fremd-Qruppen.

37 Ebben elmondom a véleményemet, hogy nemcsak értékes és hasznos, hanem szükségszerű és elkerülhetetlen is az etnikai tarkaság. A kultúrának mindig voltak dialektusai és provinciái, ami nem föltétlenül provincializmust jelent - és ez mindig így lesz. Hogy az itteniek ezer év múlva magyarul fognak-e beszélni, nem tudom. 28 Az emberek nem nagyon tudnak történeti távlatokban gondolkozni. Még aktív ko-