Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

egy ősi vagy aránylag ősi állapotot konzerválnak, illetve reprezentálnak. Most ezek az anatóliai és mezopotámiai ásatások egyértelműen megmutatták, hogy az, amit mi primitívnek és őskorinak tartottunk a recens anyagban, az mind másodlagos. Ezeket mind direkt vagy indirekt befolyásolták az archaikus magaskultúrák. Amikor a Kr. e. VIII. évezredből városokat, városszerű településeket ismerünk meg, egyszerre megváltozik a világ képe. Az etnológiában ez volt a nagy fordulat: törölni a primitivitás illúzióját. Úgyhogy ma inkább beszélünk peremkultúrákról, beszélünk - szándékos ellentmondásként másodlagos primitivitásról, és így tovább. Az, amit az etnológus a I 9. és 20. századi busman vagy tuareg kultúrában kézhez kap, az nem ősrégi. Minden nációnak, minden kultúrának megvan a maga története, s ezek a történetek keresztül-kasul befolyásolják egymást. Persze a nagy centrum, ahonnan végül kiindult minden: ezek az archaikus magaskultúrák voltak. Egyszer, ha nincs jobb dolga, lapozzon bele a pásztorkultúrákról szóló könyvembe,

29 hát ott egészen nyilvánvaló nyomai vannak ezeknek az archaikus befolyásoknak fenn, Szibériában. Például vegyük az úgynevezett sámánizmust: a „sámán" minden jel szerint indiai szó. Es így tovább. Szóval, hogy a busmanok a mi öregapáink lennének, hát ez így már nem stimmel... F. E.: Ez a szemlélete mikor alakult ki? Egy nagyon fontos forduló volt, nem tudom, ismeri-e Baumanntól a Das doppelte Qesehlecht című munkát.

30 Ott a hermafroditizmus mítoszáról van szó. Baumann nagy tudós volt, de borzasztó rosszul, rettenetes rosszul írt. Úgyhogy sok türelemmel kell olvasni. Elég az hozzá, hogy ő egy konkrét anyagon szépen megmutatja azt, hogy minden másodlagos, amit primitívnek tartottak. Nemcsak a lefolyása változik meg a dolgoknak, hanem mindenhol töredékei maradnak meg valaminek, ami az archaikus kultúrában megvan teljes egészében. Erről a könyvről még az Acta Ethnographicában írtam egy recenziót,

31 még magyarországi koromban. Aztán mikor kimentem Németországba, Baumannak lettem az asszisztense. Visszatérnék még a kezdeti időszakra. Abban az időszakban, az akkori világfelfogása mennyire befolyásolta a néprajzzal kapcsolatos gondolatai kialakulását? Van olyan vélemény, hogy abban az időszakban Vajda mindent gyilkos kritikával fogadott. Akkor nyilván ezt a benyomást hagytam hátra. Ha te így hallottad, de nem hiszem... Persze hogy nagyon idegen volt ez a magyarkodás. Tudod, a magyarkodók nem voltak föltétlenül a butábbja. Nagyon jól emlékszem, nem heves vitákra, de vitákra Vargyas Lajossal, akiről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy buta. O benne volt egy ilyen... a balladakönyvét ismered, hát ott is nagyon erősen jelentkezik ez a hungarocentrizmus. Az igazság az, hogy nagyon elítélő és tényleg ironikus voltam - s az még csak nem is magyar néprajz volt, vagy nem csak magyar néprajz - Diószegi Vili módszerével kapcsolatban. Én egyetlenegyszer később ezzel kapcsolatban állást foglaltam. Nektek megvan az én Acta Emno/ogi'ca-kötetem,

32 amelyben van egy tanulmány (eredetileg a Fromm Fesíschn'/íben

33 jelent meg), ott két oldalon elmondtam a véleményemet a magyar „ősvallással" kapcsolatban. Lehet, hogy túl szigorú voltam, nem tudom. Ha így beszélnek rólam, biztos, hogy nem légből kapott dolog. Nem hiszem, hogy ag-