Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

jelentett fel emiatt, amiatt, hanem a dátumok: amikor én még teljes meggyőződéssel a párt mögött álltam. Azok már tudták, ez az ember nem fog a vonalban maradni. Az ideális párttag a kis nyilas volt, akit zsarolni lehetett. Nekem most nincs már időm könyvkereskedésekbe szaladgálni, valakit megkértem, hogy hajtsa föl nekem, van egy kötet, amiről hallottam: Kedves Kádár elvtárs a címe, és levelek Kádárhoz és Kádártól. 17 Állítólag ebben nagyon világos jelei vannak egy megszállott értelmiségellenességnek. Tény az, hogy Kádár kádereiben, az osztályöntudatos proletárokban az osztályöntudat nem utolsósorban abban jelentkezett, hogy ha valaki művelt, az nagyon gyanús, legjobb esetben gyanús. Úgyhogy én, az egész Eötvös-kollégista generáció gyanúsak voltunk a párt számára elejétől kezdve. Nem igazán bíztak bennünk. Arra is tudok esetet, hogy valakit zsaroltak. Minthogy akkor nagyon kevés olyan ember volt, aki egyértelműen el­lenállt I 944-ben, engem hívtak megvalamilyen irodalmi tanácsba, kulturális pozícióba. Tudtam, hogy nekem más a dolgom. Engem nem érdekelt, hogy politikai vagy valami­lyen másmilyen funkciót kapjak. Borzasztóan zavart akkor, hogy pontosan tudtam, milyen keveset tudok, rettenetes adósságaim voltak. Ma már nem tudnék annyit olvasni, mint akkor. Hogy akkor etnológiai irodalomban mit emésztettem meg... Még térjünk vissza a szüleihez, akikről még nem beszéltünk! Az anyám igen jó író volt, de egyáltalán nem a jelenkor számára. Molnár Kata volt az írói neve, Baumgarten-díjas volt. Jól indult, de 1945 után teljesen törölték, és elfelejtet­ték. O különben - a fiától eltérően - erős katolikus volt. Az apám meghalt akkor, amikor még egyéves sem voltam. Muzsikus volt. Anyám két év múlva férjhez ment megint egy muzsikushoz, aki az Operában volt koncertmester. Ő érdekes ember volt, de nem volt vele emberileg mélyebb kapcsolatom. Volt egy egé­szen nagyszerű nagyanyám, aki mélyen befolyásolta a munkámat, a családi életemet. Nagyanyám nagyon-nagyon intelligens asszony volt, egy erdész lánya. Az erdész akkor nem azt jelentette, mint ma, hogy erdőmérnök, hanem puskával a vállán mászkált az erdőben, egyszerű sorban élt. S ennek az intelligens asszonynak hetven... nem tudom hány évesnek kellett lennie ahhoz, hogy végre azt csinálhassa, amiről egy életen ke­resztül álmodott. Könyveket olvasni. A feministák sokszor nevetségesek, és sokszor tú­loznak, de én általában nagyon támogatom őket. Tényleg gyalázatos dolog volt asszony­nak lenni a régi világban. Ez a nagyszerű asszony, a nagyanyám a konyha rabja volt. Professzor Úr mikor kapott diplomát, és miből? Diplomám nekem nincs. Én promováltam, doktoráltam. Azt hiszem, 1948-ban. Volt egy disszertációm, tulajdonlóképpen etnológiai tárgyú volt: az obohalmok - ez tulajdonkép­pen vallásetnológiai probléma, nem tudom, ismered-e, ennek az afrikai részét leközöl­tem az/lcía Ethnographicá ban. 18 Ezeknek az obohalmoknak az a lényege, hogy vannak bizonyos pontok, ahol mindenki, aki arra megy, odadob egy követ, vagy odatesz egy ágat. Így van ott egy elméletileg a végtelenségig állandóan növekvő halom. Itt van a kezemben egy másik cikk, a Kövek a síron című tanulmány. 19

Next

/
Thumbnails
Contents