Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

Ne beszélj, nem tudtam! Nagyra becsülte őt Fél Edit. Fél Editről talán azt lehetne mondani, hogy Bátky tanítványa volt, hogy sokat tanult Bátkytól. Emlékszem arra, hogy amikor Bátky meghalt, az özvegye azt mondta Editnek, hogy válasszon egy könyvet Bátky könyvtárából emléknek. Az Útmutató néprajzi gyűjtemények szervezésére című kötetet választotta.

12 Nem emlékszem erre a Honti-cikkre, de egészen biztosan alaposan átgondolta. Ö sem volt tévedhetetlen. Például egyszer írt Frobeniusról, és csak a lényeget nem említette. Emlékszem azonban intuitív képességeire. Sosem dolgozta be magát alaposan Afrikába, azonban Frazert felhasználta, és afrikai, óceániai párhuzamokat hozott, mindez kicsit sem zavarta. A mai komparáció szabályai szerint persze nem volt eléggé óvatos, hiszen tudjuk, ha egy kicsit keresel, akkor mindenhez találsz párhuzamot. Meg kell nézni a helyét a párhuzamosnak tűnő jelenségeknek. A mai komparáció komplikáltabb, mint valaha volt, de a Honti-generáció korában ezt az összehasonlító módszert még aránylag gátlástalanul használták. Csak Magyarországon nem. Különben Gunda - és Gundát korábban nem nagyon becsültem, ám javára kell mondani - próbált összehasonlítgatni. Beledolgozott a szlovák, a román anyagba, ezt el kell ismerni. Amiért emiitettem Qunda kicsit rosszalló véleményét, én ebből azt olvasom ki, hogy ebben a korban a Marót-féle tudományszemlélet a néprajzon belül nem volt elfogadott. Egyáltalán nem. 1946-1947-ben a Györffy Gyurka vezette Néptudományi Intézet kiadott egy sorozatot:

13 Kovács Laci a földművelésről, mások másról. Volt ebben egy füzet a magyar néprajzról általában vagy a néphitről, vagy nem tudom, elég az hozzá, hogy Maróttal íratták meg.

14 Utólag azonban jajgattak, hogy nehezen érthető és komplikált. Marót azonban komolyan vette ezt. És hát ő pontosan ismerte a kor szakirodalmát, a vitákat a különböző tudományos módszerekről, irányokról. Igy fogta föl ezt a feladatot is. Persze az már túl nagy kritika lenne, ha azt mondanánk, hogy Marót korának etnográfiáját egy számmal túlhaladta intellektuálisan. Persze fogalma sem volt, mi a különbség a különböző eketípusok között, az ilyen jellegű tárgyi tudása hiányzott. Ha szüksége volt adatokra, mondjuk a Szent Iván-napi szokásokról, akkor azt összeszedte a néprajzi irodalomból, nagyon alaposan. De például az olyasmi, mint a hímzéskutatás, teljesen idegen volt számára. Lehet mondani, hogy Marót valahogy a Róheim Qéza-féle vonalba helyezhető? Leszámítva a pszichoanalitikus szemléletet. Én csak azt emelném ki, hogy egyikőjük sem „maradt a falu tornyánál". Ez az igény közös volt. Különben Róheim ortodox freudista nézeteire térve, Marót nem Freudot utasította el, ő minden hasonló jellegű módszertani leszűkülést eleve elítélt. Róheim később se lett sokkal rugalmasabb. Fiatalon, amikor még legelőször kezdte Freuddal, hallatlanul doktriner volt, ami Marótnak teljesen idegen volt. Tehát nem mondanám, hogy rokon jelenségek voltak. Rokon jelenségek voltak a magyar közvélemény számára: zsidó zsidó, mindkettő állandóan külföldi párhuzamokat keres. Ilyen negatívumok hangzottakéi.