Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

Személyesen nem ismerte Róheim Qézát? Később sem, amikor már külföldön volt, akkor sem találkoztak? Nem. Nagyon kíváncsi lennék arra a húszéves Vajdára. Tehát nemcsak a szakmai előmenetelre, hanem arra, hogyan alakult egy ilyen fiatalembernek az élete. Hogy került bele az ellenállásba? Ha jól tudom, a piarista gimnáziumból indult a pálya. Nézd, mindennek vannak bizonyos előfeltételei. Nekem a katolikus üdvkeresés ugyanolyan idegen volt, mint a magyar világban való boldog elsüppedés. Töröm a fejemet, hogy tudok-e mondani meghatározó olvasmányokat. Az én időmben Magyarországon ez könyvsiker volt, Roger Martin du Gard Thibault csa/ádja.

15 Ez jó példa arra, hogy nagy elbeszélők egészen nagyszerű etnológusok lettek volna. Etnográfusok, ha akarod. Balzacról, Zoláról is mondjuk ezt manapság, vagy hát Magyarországon Móriczról, Mikszáthról. Mikszáth, igen. Móricznak a parasztjai... Mikszáth, ő már például nagyszerű anyag, nagyszerű író. Kiadták őt az egészen közönséges típusú jobboldaliak. Nem volt nehéz azokat elutasítani belsőleg. A véletlen akarta, hogy láttam egypár nagyon csúnya utcai verekedést, úgyhogy sokkal későbbi fogalmak szerint baloldali lettem. Aztán I 941 -ben bekerültem az Eötvös-kollégiumba, ott ezt a féle jobboldaliságot megvetettük. És aztán jött 1944, és akkor én nagyon könnyelmű dolgot csináltam: be se vonultam. A behívó kézhez kapásától katonaszökevény voltam egész idő alatt, illegalitásban éltem. Nemcsak én, sokan, és ahol lehetett, segítettünk. Volt nekünk többek között egy okmánygyárunk, egy zseniális grafikus gyártotta a zsidóknak a papírokat. Anyám férjével együtt kiment nyugatra, és akkor én birtokba vettem a lakását. Időnként húsz ember hált a földön. Szóval, a fiatal Vajda... Borzasztóan naivak voltunk. Világos volt, hogy mi az, ami taszít, de kevésbé volt világos, hogy mi az, ami vonz. Ahhoz, hogy magadat mindig két irányban elhatárold, ahhoz egyfajta érettség kell, de nem voltam elég érett. Persze, nem is tudtunk sokat az úgynevezett kommunizmusról. Ami kedvezőtlen volt: a megrendelt perek, a Szovjetunió és így tovább, azt gondoltuk, hogy ezt Horthyék hazudtak. Úgyhogy a kommunista párt nemcsak tőlem, de nem egy barátomtól is előlegezve kapott egy jó adag szimpátiát, ami aztán lassan elfogyott. Nézd, ennek a húszéves Vajdának és az akkori húszéveseknek szimpatikus vonása az volt, hogy nem volt nekik mindegy, mi történik a világban. Nem csak magukra gondoltak. Ez föltétlenül értékelendő. Különben nagyon sok éretlenség volt bennem, nagyon sok! És ne felejtsd el, az egész magyar közvélemény is éretlen volt bizonyos szempontból. Olyan atmoszférában neveltek minket, ahol - hogy az egész Horthy-kurzus létezzen - belénk verték és belénk plántálták azt a világnézetet, hogy ahol valami baj van, az Trianon. „Ha meglenne Nagy-Magyarország, minden rendben lenne." Azért, hogy a Felvidék és Erdély egy részét visszakapják, készek voltak Hitler utolsó csatlósának