Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

Nézd, olvastad ezt az erdélyi cikket,

8 most újra megnéztem, és ott én idéztem Róheimnek ezt a mondását, hogy „Európa népei még nem tudják, hogy milyen közel állnak egymáshoz". Van egy nagyon gazdag, roppant gazdag francia etnográfiai irodalom, amit Magyarországon senki sem ismer. Néha, ha francia irodalmat olvasunk, akkor általában Afrikáról, a volt francia gyarmatokról olvasunk, de nem Franciaországról. Amit ott a folkloristák, etnográfusok csináltak, arról alig tudunk valamit. Én sem ismerem, csak böngészések közepette mindig beleütköztem, de számos párhuzamot találnánk a magyar folklórral, szokásokkal. Ezt ugye elő kellene ásni. A magyar etnográfusoknak ilyen szempontból nagy-nagy adósságuk van. Ha már Marót Károly nevét említettük, kortársa volt Honti János, akinek viszont Franciaországról nagyon komoly tapasztalatai voltak, hiszen ott töltött némi időt. Honti Jánost ismerte Professzor Úr? A szó lazább értelmében jó barátok voltunk, sokszor voltunk együtt. Az is jellemző, hogy ő akkor a magyar folklórban úgyszólván első számú közellenségnek számított, amikor Solymossy

9 állandóan ezzel jött: „a vasorrú bába csak magyar, a kacsalábon forgó kastély csak magyar", és így tovább, akkor Honti Jancsi kelta párhuzamokat hozott. Figyelmeztető jel volt, hogy körül kell nézni, mielőtt általánosítunk. Honti tudott nyelveket, szerette a folklórt. Persze neki erősen szobatudós-életformája volt. Nekem sosem ártott az, ha terepen is kellett dolgoznom. Később, 1945 után, amikor már muzeológus voltam - persze igazi etnográfiát csinálni nem lehetett, az kozmopolita dolog volt -, akkor én, hogy hagyjanak élni, és mégis valami etnológiai íze legyen a munkának, sokat forogtam cigányok között. Ez bizonyos szempontból nehezebb volt, mint ha kannibálok közé mentem volna... Az ember így szerzett tereptapasztalatokat is. Honti Jancsinak ez hiányzott. Marót Károllyal kapcsolatban két dolgot szeretnék megkérdezni. Nekem feltűnt, hogy Marót Károly írta Bátky Zsigmond halálakor az egyik nekrológot.

10 Azt, amelyik a Néprajzi Értesítőben jelent meg. Ez egy eléggé érdekes kapcsolat. Hogy alakulhatott ez ki? A másik viszont, amit Qunda Béla többször elmondott: személy szerint nagy felelősséget érez azért, hogy ő szabadította be Marót Károlyt a magyar etnográfiába. Ezt ő eléggé negatív értelemben mondta. Biztos le is írta, de hát ezerszer mondta, hogy ő nem érti azt, amit Marót ír. Ez valószínűleg tény volt, csak hát ennek nem biztos, hogy Marót volt az oka. Hogy ő méltatta Bátkyt? Amennyire tudom -ellenőrizhetetlen impressziókról beszélek- Bátkyt nagyon nem szerették. Környezete nem szerette. Lehet, hogy odaadták mint kívülállónak, hogy írja ő. Úgy tudom, hogy a fiatalok Bátky körül közvetlenül a halála előtti utolsó években időnként összejöttek. Honti Jánosnak is van egy kisebb cikke, amit Bátky emlékének ajánlott.

11