Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

zik a szőlősgazdákat, illetve felelevenített szokások révén megünneplik Szent Vince és Szent Orbán napját.

7 Ezeknek többször is a fent leírt vállalkozó borturizmusra szolgáló étterme és panziója adott otthont vacsorával, borkóstolással és koncerttel egybekötve, de a 2002-es Szent Vince-napon egy másik betelepült vállalkozó noszai szőlejében gyűltek össze a tőkék ünnepélyes megmetszése érdekében. A rend egyéb összejöveteleket is szervez, például 2003 óta Palicson tartják meg a „Borok bálját". A „hagyományápolás", illetve rítusok és szimbólumok teremtése mellett a neves személyiségek taggá választása is a marketing eszközeihez tartozik. A Hét Nap 2002. február 20-i (9. évfolyamának 7.) számában így írt erről: „A régi hagyományok újraélesztése, nosztalgia is volt abban, hogy egy évvel ezelőtt, 2001. február 14-én Hajdújáráson megalakult a borrend, az Arena Zabatkiensis, melynek célja a borkultúra fejlesztése, a homoki borok népszerűsítése, a bortermelés serkentése ezen a vidéken. Az első születésnapját ünneplő borrend lovagjai és pártolói nemrég tartották meg közgyűlésüket, ahol egyebek között arról volt szó, melyik fajtát válassza zászlósborául a homoki lovagrend. Olyan szőlő leve legyen-e, amely ezen a tájon őshonos fajta? Vagy inkább olyan, amelyből van annyi, hogy megkínálható és megajándékozható vele a becses vendég? Van, aki azt javasolta: rizling legyen, hiszen az olasz és rajnai fajtából van elegendő, s jól megterem ezen a tájon. Mások a chardonay-ra [sic!] esküdtek: igazán jól bevált a homokon. Dr. Fülöp Mihály szegedi nagymester, a szabadkai lovagrend nagy barátja azt tanácsolta: tájbort tűzzenek a rend zászlajára. A kadarkát vagy a kövidinkát. Még ha minőségben el is marad az emlegetett fajtáktól, de a miénk. S ha nincs belőle elég, majd lesz négy év múlva. Mert máris van, aki telepített. S lesz, aki telepít még. Őket, ezeket a gazdákat kell ösztönözni. Ez pedig a borrend feladata." Az Arena Zabatkiensis meghívására rendszerint a szegedi Szent Vince Borrend is képviselteti magát a kutatott falvakban különböző rendezvények alkalmával.

8 A harmadik esetleírásban szereplő, borturizmus fejlesztésére törekvő vállalkozó is tagja mindkettőnek. A két rend együttes megjelenése is jól mutatja a szoros magyarországi partnerkapcsolatokat, ugyanakkor az utóbbi szervezetben a magyar-horvát-szerb interetnikus kapcsolatok jelentősége is megnyilvánul. Ezt a kapcsolatrendszert jól példázza a Hét Nap 2004 január 28-i ( I I. évfolyamának 4.) számában megjelent, jó lesz a termés című cikk: „Szent Vince napján Mérgesen jöttek össze a hajdújárási Arena Zabatkiensis Borlovagrend tagjai, barátai. Régi hagyo£ mány, hogy ezen a napon metszik meg a szőlőket, és így állapítják meg a várható ter7 més minőségét. Prof. dr. Petar Cindic rövid előadást tartott a hagyományról, majd ki~ emelte, hogy a mi vidékünkön a szőlőfajtákban különösen a kemény fagyok okoznak S károkat. Az elmúlt években sikerült két igen jó minőségű szőlőfajtát keresztezni, me_S" lyet már nemzetközileg is elismernek, ez pedig: a Bácska és a Pannónia. Dr. Fülöp Mihály, a szegedi Szent Vince Rend nagymestere is a metszés fontosságát emelte ki, majd Cindic úrral közösen megmetszették az első tőkéket, s megállapították, hogy a rügyek épek és egészségesek. A kötelező borkóstoló sem maradhatott el, illetve a rend három új taggal való bővülését is bejelentették. Szent Vince napjától a rend ünnepélyesen a tagjai közé fogadta Milos lvanovicot, Tonkovic Aleksandart és Papp Árpádot." Hasonlóképpen írnak a Magyar Szó 2004- szeptember 22-i számában a palicsi mulatságról 7\ szőlő és a bor címmel: „Bemutatkoztak a borlovagok is. Az Arena Zabatkiensis Borrend az 23 6 idén négy új hírnököt avatott fel, akiknek a feladata az, hogy magukkal vigyék a homok-