Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

vidék borlovagjainak hírét az ország más vidékeire. Három Aleksandrovacról érkezett üzletember, és Biacsi Antal, a Szabadkai Rádió igazgatója lett a borrend idei hírnöke. Minden évben új tagok után kutatnak, s így közéleti személyekkel, illetve munkájukban sikeres emberekkel gyarapodik a borrend. Ez alkalommal új tagot ütött lovaggá a rend nagymestere, Veljko Mulina. Egy év apródság után Radomir Velickovic, egy kopaoniki étteremtulajdonos, sikeres borkóstolóversennyel bizonyította be, hogy kiérdemelte a lovagi címet. A latin nyelvű eskütétel után magára ölthette az Arena Zabatkiensis Borrend homokszínű palástját." A tágabb térség egyéb településein is hasonló rendezvényekre kerül sor, melyeket a vizsgált falvak parasztvállalkozói és vállalkozói is látogatnak (például a dél-bácskai Temerini Kertbarátkör ugyancsak Vince-napi vesszővágást, borversenyt, szüreti bált és Jánosnapi borszentelést szervez 1997 óta folyamatosan). A borászat köré szerveződő hagyományalkotásnak mind az identitás, mind a falusi és borturizmus tekintetében, vagyis társadalmi és gazdasági vonatkozásban egyaránt fontos szerepe van.

9 A borturizmust fejlesztő magánvállalkozó, a borlovagrend és a hajdújárási települési vezetők gazdasági érdekei összefonódnak a (szőlőművelő telepesektől származó) lakosság etnikus és lokális identitásuk kifejezésére irányuló törekvésével. Kontinuitás és diszkontinuitás - „hagyomány" és „haladás" A térség 20. századi történelmében bekövetkezett, mindenre kiható fordulatok (háborúk, határmódosítások és egymást követő politikai rendszerek) mellett a transznacionális kulturális áramlatok ugyancsak befolyásolják a jelenkorban a vizsgált településeken a termelők hagyományról, minőségről, modernizációról és haladásról alkotott fogalmait. A még Magyarország határai között elterjedt, illetve elterjesztett paraszti (például kadarka, kövidinka) és vállalkozói (például olaszrizling) borkultúra a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Jugoszlávia, majd ismét Magyarország, később ismét Jugoszlávia s végül Szerbia-Montenegró határai között ötvöződött ugyan az új állam(ok)ban ismert fajták (például zupljanka) termesztésével, ám a még újabb fajták (például cabernet sauvignon, chardonnay, merlot) és technikák (például barrique érlelés) divatja, valamint a progresszív vállalkozók (tágabban: a homo economicus) mítoszai és a hagyományalkotás folyamatai a nemzetközi folyamatok részei. A transzlokális kapcsolatok politikai fordulatokkal összefüggő változásaiban ugyanakkor továbbra is közrejátszanak - a gazdasági érdekek mellett - etnikai szempontok és múltbeli kötődések is: Jugoszlávia szétesésével leépültek például a dalmáciai érdekeltségek, viszont a piacgazdaság nyitásának köszönhetően újra megerősödtek a Csongrád megyei és más magyarországi kapcsolatok (lásd például Szent Vince Borrend). S mindez hogyan érvényesül mikroszinten? A megismert esetek a gazdálkodói minták keveredéséből adódóan különböző normálbiográfiák egyidejűségére utalnak. A paraszti gazdálkodók családi örökségüket folytatva, szinten tartó stratégiát követve termelik házi borukat; a parasztvállalkozók „szerves fejlődés" eredményeként jutottak el a családi hagyományok és a modern vállalkozás közötti átmeneti állapotba (majd rekedtek meg több esetben az I 990-es években); a vállalkozók pedig - a „hagyomány" explicit hangsúlyozása ellenére - kevésbé felmenőik örökségére, mint inkább saját elképzeléseik-