Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

ért.") A férj szellemi és fizikai munkát egyaránt végez, a két feladatkör nem válik el élesen. („Amikor köll permetezni, akkor fölülök a traktorra, nem probléma. Van olyan munka, amit én csinálok. Mikor a bort fejteni, pumpázni kell, én is ott vagyok, felügyelek.") Ugyanakkor a szőlő- és bortermelés, illetve a vendéglátás (például pincér, szakács) feladatköreire tizenöt személyt foglalkoztatnak állandó jelleggel, ebből két-három fő dolgozik a szőlőben és a pincében. A konyhát mesterszakács irányítja. Alkalmi munkásokat metszés és szüret, esetleg „nyesőzés" (kapálás) idején fogadnak. A metszést tíz ember elvégzi hét-nyolc nap alatt, szüretre sikeres termés esetén harminc munkást hívnak húsz napon keresztül, „nyesőzésre" időjárástól függően évente öt-hatszor kerül sor, és tíz ember végzi el. Visszatérő segédmunkásaikat két év alatt tanítják be feladatkörükre, munkájuk szervezésében a feleség apja is szerepet játszik. A vállalkozó az észak-bácskai borászok körében és azon túl is széles kapcsolathálóval rendelkezik, s szakismerete révén hatni is próbál a vidék mezőgazdasági termelőire. („Hát apellálok tulajdonképpen a többi termelőt, hogy homokon két dolgot lehet termeszteni, szőlőt meg gyümölcsöt." „Több száz fajta vegyszer van, abból köll kiválogatni [a permetezőszert]. Ezt tudni köll. Most énnekem ez a szerencsém, hogy ez szakmám, de szívesen adok tanácsot másnak is.") Szakmai rangját kifejezik borvitézi tisztségei: 2000 óta konzulja a szegedi Szent Vince Borlovagrendnek, illetve szenátustag Szerbia és Montenegró első, Szabadkán alapított borlovagrendjében, az Arena Zabatkiensisben. Ez a vállalkozás minimális vagyoni és szellemi örökségen, inkább egyénileg fölhalmozott kulturális és gazdasági tőkén alapul. A különböző szaktudások a növekedés és versenyképesség érdekében különböző ötletekkel párosulnak, amiben a „hagyományápolásnak" és a hagyományalkotásnak fontos szerepe van (ezért cél a barrique borok ötlete mellett a kadarka termesztése és rendezvények szervezése Vince és Orbán napján). A családi munkamegosztáson alapuló fiatal vállalkozás kontinuitásában is bíznak: „Én azt nagyon jól tudom, hogy ezt több száz évig szokták kiépíteni, tehát egy borház, hogy úgy mondjam, több generációra van szabva. Bízok benne, hogy majd az utódok folytassák. [...] Bízom benne, hogy majd csinálják, nem tudom, olyan, hogy kérdőjel, de hát szerintem ebben van perspektíva, úgyhogy érdemes csinálni, meg hát megvan a bázis, elég komoly befektetés már benn van, amit mind megcsináltunk." Hagyományalkotás és a borturizmus A helyi intézmények és szervezetek - úgynevezett helyi közösségek, baráti körök, egyesületek, borlovagrendek - az 1990-es évek óta egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a térség borünnepeinek és egyéb összejöveteleinek megszervezésében, melyek mindenütt hasonló mintákon alapulnak. Ez a jelenségegyüttes pedig a kistérségben zajló folklorizmus, hagyományalkotás és műemlékvédelem bonyolult folyamataiba ágyazódik: a jobban urbanizált Hajdújáráson (és Bácsszőlősön) az 1990-es évek elején, az elzártabb Ludason és Noszán pedig fél évtizeddel később támadt egyre nagyobb igény a művelődési egyesületek által szervezett programokra, ünnepekre (például falunap, betlehemes, színjátszó, mesemondó csoportok, dalárda), illetve épületek és tárgyegyüttesek megőrzésére (vö. Raffai, szerk. 2003). Mindez az önreprezentáción, a lokális identitás kifejezésén és az összetartás erősítésén túl alapvető fontosságú a térség gazdasági és