Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

nem például nyírségi almatermesztőkkel is kapcsolatba kerültek. Mindezen túl 1991 előtt sok európai és közel-, illetve távol-keleti országban is nyaraltak, ami a gazdaságról való gondolkodásukat is befolyásolta. Ebben a gazdaságban jellegzetes a rendkívül sokágú és összetett paraszti stratégia, valamint a különböző ágazatokban való minőségi árutermelés kettőssége: „Nagyon sokrétű a foglalkozás. A gazdasági helyzet rákényszerített bennünket, hogy mindennel vergődjünk, és most az utóbbi években minél több fajtával vergődik az ember, annál nagyobb a ráfizetés. Mert valamikor, ha nem volt jó például az alma, akkor jó volt az állattenyésztés. Mostan mind a kettő nagyon rossz. Sőt, nem mind a kettő, hanem minden." A sokrétű önellátás és a fogyasztás fenntartása mellett a növekedés érdekében is tettek újabb és újabb lépéseket. És a felmenők vagyoni és szellemi örökségén alapuló gazdaságot a szakképzett családfő az ugyancsak szakképzés megszerzésére törekvő fiának kívánja továbbadni. Harmadik eset Az alább ismertetett vállalkozás nemcsak helyi, hanem országos szinten is nagyjelentőségre tett szert. A szőlőművelést és a borászatot céges kereten belül folytató vállalkozó 1943-ban született Kulán, és az újvidéki egyetemen szerzett fitopatológusi (növényvédelmi mérnöki) diplomát. A szőlő- és bortermelést tehát részben szakmájának tekinti, ugyanakkor első generációs borász, hiszen szülei nem foglalkoztak ilyesmivel. („A szőlőtermelés meg a borászat részben szakmám, de szeretem csinálni, mert elkötelezett vagyok a szőlővel.") Felesége közgazdász végzettségű, egy fiuk és egy lányuk született. A vállalkozó Észak-Bácskában kapott állást mint növényvédelmi mérnök, majd lassan áttért az örökségen és vásárláson alapuló magánvállalkozásra. Az 1990-es évek első felétől, intenzívebben az évtized közepétől kezdett el szőlőműveléssel és borászattal foglalkozni. Utolsó állását - ahol növényvédelmi felügyelő volt - 2003-ban hagyta ott, azóta főállásban foglalkozik saját cégével. Elmondása szerint Észak-Bácska legjelentősebb pincegazdaságát sikerült kiépíteniük, amihez családja közreműködésével egy céget alapítottak. A szőlő egy részét maguk termesztik, 5,5 hektár területen kilenc fajtát telepítettek: a legtöbb az olaszrizling, utána következik a rajnai rizling, a chardonnay, a cserszegi fűszeres és a zupljanka, illetve a vörösborok közül a kadarka, a vörös burgundi, a merlot és a cabernet sauvignon. Valamennyi fajtát magasan művelik (a fagy kockázatát is vállalva, „de hát benne van a pakliban ez a rizikó a termelesben"), a gépesített munkafolyamatokat - a talajmunkákat és a permetezést - két kistraktorjukkal oldják meg. Nemcsak a gépesítettség terén, hanem egyéb eljárásokban is újításokra törekszenek, ami a vállalkozó szakmájával szorosan összefügg. Rendszeresen kipróbálja saját találmányait („Újítok, mindig újítok, minden évben egy gépet föltalálok"), például megteremtette a tápanyag gyökérzónába juttatásának lehetőségét: „Elsőnek a világon megoldottam a szőlő tápoldatozását föld alatt a chardonnay-nál egy hektáron. Bevált, tehát a tápanyag-ellátásnak harminc százalékát vízen keresztül adagolom, úgyhogy teljesen kezemben tartom a termelendő szőlő mennyiségét. [...] Tehát infúzió alatt tartom a szőlőt." Szerves és műtrágyát is használnak, ugyanakkor a gyomirtót elutasítják káros hatásai miatt, és