Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

reteléssel mindig addig várnak, amíg a megfelelő cukorfokot el nem érik, mivel a bort soha nem szokták cukrozni. („Én általába szeptember legutolja vagy október, volt már, hogy október huszadikán szüretöltem. Például két éve nagyon rossz volt a minősége, a cukorfokja a szőlőknek általába véve, mert ugye esős esztendő volt meg hűvös, mit tudom én, és az utolsó, szeptember huszonötödikétől október huszadikáig három és fél cukorfokot kaptam. Én nem szedtem le. Dér nem volt, ráértünk, egészséges volt a szőlő, és itten nagyon jól jártam, mert akik szeptemberben leszedték, bizony az nagyon-nagyon savanyú volt. Az én kuncsaftjaim éppen szeretik inkább a jó, ami nem olyan nagyon savas bor. Tehát én meg szoktam érlelni a rizlinget. Mert ugye általában a csersavtartalma az olaszrizlingnek elég nagy, de viszont az ember hogyha fönt hagyja, akkor elvesz. És ez énneköm így a jó. [...] Én kilencven óta, amióta borászkodok, még én nem javítottam. [....] Hogyha az ember megvigyázza, hogy időben megpermetezi, hogy ne kezdjen el rohadni, akkor ki lehet vele várni.") Kölcsönmunkára legfeljebb traktoros tevékenységeknél kerül sor, de az is ritka. („Nincsen nálunk kölcsön egyáltalán. Abszolút, ilyen variáció nem is volt. így esetleg, hogyha valamelyik jóbaráttal összefogunk, hogy na én elmegyek a traktorral valamit csinálni neki, ha éppen nincsen, aztán esetleg visszasegít ő. De ez is évente pár nap esetleg. Mindenki csinálja ja sajátját, mert hát aránylag elég jól be is van gépesítve mindenki, aki egyáltalán ezzel vergődik.") A borászati technológia hagyományosabb a szőlőművelésnél, a bogyózógép használata jelzi csupán a modernitást. Présük és 100-3000 literes hordóik egy része elmondásuk szerint százévesnél is idősebb. Évi 15-20 ezer liter kövidinka és vegyes rizling bort termelnek, amit minden évben teljes egészében el is adnak piacon, lakodalmakra és az őket megkereső vásárlóknak. A gyengén préselt szőlőbogyókból, a törkölyből, és a gyümölcsből (termésmennyiségtől függően vegyesen vagy fajtánként külön-külön) pálinkát főznek, amit elsősorban idős emberek vásárolnak meg egészségügyi okokból. („Keresött, mert ilyen reumára, belemasszírozni, az idősebbek azok tudják, meg tudják az idős bácsik is, hogy a jó szőlőpálinka az bizony jobb, bár akár még a szilvátul is jobb.") Rövid ideig italboltot is üzemeltettek. A kisüzemet a férj irányítja, mezőgazdasági végzettségét ma is bővíti újabb ismeretekkel, szaklapokat olvas, részt vesz hajdújárási mezőgazdasági előadások szervezésében, és tagja a szabadkai mezőgazdasági tanácsnak. A feleség elsősorban a háztartás vezetésével és piacozással foglalkozik, és a családi gazdaságban a gyerekek is vállalnak munkákat. Két idősebb lányuk férjhez ment Palicsra 2001 -ben, illetve Kispiacra 1999ben, és egy-egy gyermekük született. A legidősebb lány közgazdasági diplomát szerzett, és egy ingatlanközvetítő cégnél dolgozik, a második bőripari középiskolában végzett, és férje autószerelő vállalkozásában működik közre, a harmadik a kutatás idején számítástechnikát tanult, fiuk pedig ugyanabba a kanizsai mezőgazdasági középiskolába járt, ahol apja is végzett. A feleség szülei a kutatás idején is éltek, és ők is nagy mennyiségben termeltek bort, a férj szülei 2000-ben, illetve 2002-ben elhunytak. Gazdaságuk működésében nagy szerepe van a család mobilitási készségének és kiterjedt kapcsolathálójának is. Termékeiket Észak-Bácska különböző piacaira viszik el. A mezőgazdasági gépek nagy részét Olaszországból hozták, tizenkilenc évig rendszeresen jártak veronai mezőgazdasági kiállításokra és vásárokra a modernizálás érdekében. Az almatermesztés és -kereskedelem miatt nemcsak a horvát tengerpart felvásárlóival, ha-