Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

mánnyal, saját szaporulattal, állati eredetű termékekkel, kenyérrel, borral, pálinkával és egyebekkel. Reciprok kapcsolataik ugyanakkor nekik is minimálisak, elsősorban termékek cseréjére korlátozódnak; munkakapcsolataik napszámon vagy fele részesedésen alapulnak. A paraszti minta és tudás öröklődik a birtokkal együtt, a stratégiát legfeljebb N. N. vejének szándékai módosítják. Második eset Az alább bemutatott parasztvállalkozás kontinuus fejlődésen ment keresztül több generáció élete során. („Szüleink is azzal vergődtek, édesapámék, úgyhogy ez családi hagyomány.") A férj 1948-ban született Hajdújáráson, Kanizsán szerzett középfokú mezőgazdasági technikusi végzettséget a szőlő- és gyümölcstermesztés területén 1966ban. Felesége 1950-ben született, ugyancsak Hajdújáráson, fizika-kémia szakos tanárnak készült, de félbehagyta tanulmányait. Mindkettejük szülei is gazdálkodók (voltak), a férj szülei szántót, gyümölcsöst és szőlőt is műveltek, marhát tartottak, a feleség szülei kizárólag szőlővel és gyümölccsel foglalkoztak. 1971 -ben házasodtak össze, Hajdújáráson telepedtek le, három lányuk 1972-ben, 1975-ben és 1979-ben, egyetlen fiuk 1985ben született. A házaspár saját gazdaságát fél-fél hold örökölt gyümölcsösre és hagyományos művelésű szőlőre alapozta. Hamarosan már két lánc területen termesztettek alacsony művelésű kadarkát, majd a térség gyümölcskultúrájának fellendülésekor almatermesztésre tértek át. („Abba az időbe ugye a szőlő be volt ültetve almafákkal, megerősödtek az almafák, nagyon kevés volt a termésmennyiség [ti. a szőlőtőkéken], és akkor kiirtottam én. Mert nagyon olcsó volt azokban az években mondjuk a kádár. Nem értékölte senki a kádár szőlőt, főleg pálinkának vásárolták meg, kifőzték pálinkának.") I 968-1991 között (tehát már házasságuk előtt is) a saját termésű és saját teherautón elszállított gyümölcs - nagyrészt alma - horvát tengerparton való értékesítése jelentette a fő bevételi forrást. („Volt már rég, amikor húsz vagonnyal is csak kizárólag téli almát leszedtünk, de ez huszonhárom évig, kilencvenegyig kizárólag a horvát tengerparton volt értékesítve, ahol háromszoros ára volt, mind itt nálunk, a Vajdaság területén vagy Szerbia területén.") Gyümölcsösükben már 1971 -ben öntözőberendezést építettek ki. Birtokukat fokozatosan bővítették egyre több területtel (szántó, legelő stb.), földvásárlásaikat £ nagyrészt első vállalkozásuk, vagyis az 1970-ben nyitott szódaüzemük jövedelméből fi- V nanszírozták. Lovakkal művelték a földet, és szállították a szódát. Ezt az üzemet 1974- ÍN ben bezárták, mivel egyre bővülő mezőgazdasági tevékenységeik mellett már nem volt S erre kapacitásuk. Ebben az évben 80-90 centiméter mély talajfordítás és intenzív műtrágyázás után három hektáron tízezer tőke oltott olasz- és rajnai rizlinget telepítettek, o~5 amit a palicsi, csókái, illetve (a mai Horvátország területén található) vörösmarti pincéknek adtak el, illetve a férj apja készített évi öt-hatezer liter bort. 1991 -ben a horvátországi háború kitörése miatt teljesen új stratégiát kellett kialakítaniuk. A huszonhárom éven át jól bevált almakereskedelem helyett más ágazatokban keresték boldogulásukat: a szőlőt ezután már nem adták el, hanem ekkor építettek pincét, vásároltak eszközöket, és kezdtek el bort termelni („Mióta nem utazok a tengerre, azóta minden fürt szőlő, ami megterem, az a pincében köt ki"), valamint faluturizmus- 229