Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

összefonódott. Ma tehát N. N. lánya, veje, unokája és cselédje segítségével tartja fenn a változatlanul sokágú gazdaságot. N. N. saját földterülete 11-12 hold, lánya és veje földjével együtt 24-25 hold (körülbelül 14 hektár) nagyságú, és a szőlő kivételével mind szántó. Kaszálójukat az 1980-as években eladták. A szántóföldön búzát, árpát, zabot, kukoricát, krumplit, lucernát, cirokot, muhart és herét termesztenek, a földműveléssel elsősorban N. N. veje foglalkozik. Az ő javaslatára mindkét traktort eladták, és egy újat vettek pótkocsival, valamint ellátták magukat szinte minden géppel (talajmunkák eszközei, kukorica-, illetve búzavető gép, kaszálógép, bálázó stb.). A termés nagyrészt az állatok takarmányozására szolgál, és még vesznek is például szénát vagy a sörgyárból maradék sörárpát. N. N. veje felesbe is szokott mások rétjén kaszálni, a búzát pedig borjak nevelése esetén korpára cserélik télen. Ugyanakkor néha kenyeret, alkalmanként két három kg-os darabot is süt N. N., ehhez búzát cserél lisztre a kispiaci malomban. A kutatás idején négy tehenet, egy kocát, egy hízót, tizenhárom birkát, egy bárányt és baromfit tartottak. Az állatokat mind maguk szaporítják, nem vesznek növendékeket. A bárányokat, a csirkéket, a tojást, a tehéntejből készített túrót és a tejfölt eladják, és néha egy-egy hízót is értékesítenek. Az állattartás feladatai ma is elsősorban N. N.-re hárulnak, a tejtermékeket viszont N. N. lánya adja el a piacon. A szőlőművelés és a borászat a traktoros szállítást leszámítva nem változott ahhoz képest, ahogy N. N. a szüleitől megtanulta. Az egy lánc területű szőlőföldön vegyesen ültetve kadarkát („kádár", „kadarszőlő"), kövidinkát, „magyarkát" (más néven „szlankát" vagy „piros csemegét") és általa „koraérőnek" nevezett csemegeszőlőt termesztenek. Az áprilisi nyitás után a metszést egy-két szomszédjával - akik más munkákban, például kukoricakapálásban is segítenek órabérért - együtt végzik el, nők és férfiak egyaránt. („Nem szoktam én olyan nagyon sok munkást, hát egyet-kettőt, akikkel úgy járunk, és akkor az elég is. [...] Mást is csinálunk, szoktunk kukoricát is kapálni, akkor hívom azokat.") Ugyanezekkel a segítőkkel „nyesőznek" (kapálnak) évi három-négy alkalommal, kötöznek, és végzik el a zöldmetszést is. A téli fűtéshez használt venyige behordásánál, a rézgáliccal való permetezésnél, a leszüretelt termés beszállításánál és az istállótrágya kihordásánál (műtrágyát ritkán használnak) N. N. veje segít traktorral. Levélhullás után egy hajdújárási ismerős takarja be a szőlőt lóvontatású ekével pénzért. A kadarkát időjárástól függően akár már augusztusban, a magyarkát szeptemberben, a kövidinkát októberben nyolc-tíz vagy még több napszámos szüreteli le, általában egy-egy nap alatt (napi 20-25 mázsát). A termés egy részéből évi 100-300 liter vegyes (alacsony maligánfok esetén cukrozott) vörösbort készítenek, a másik részét piacon értékesítik, és a Palicsi Pincegazdaságnak adják el. Saját borukból ismerősöknek is adnak, és pénzért is árulják. A törkölyből, illetve a szilva és az alma egy részéből pálinkát főznek, és eladják. A szőlő között vannak gyümölcsfák is, cseresznyét, meggyet, szilvát, almát és körtét termesztenek. A fák állapota egyre romlik, nem újították az állományt. N. N. a lányával együtt szedi le, és a lánya szokta piacra vinni. Ez a komplex gazdaság jellegzetes több lábon álló, kockázatminimalizáló paraszti kalkuláción és családi munkaerőn alapul: „Ha mindönt fölszámolunk így a többihez képest, akkor semmi hasznunk sincsen, se a bikán, se a disznón, se a birkán nincs haszon. Akkor mindig csak azt köllene nézni, hogy hú, nem csinálom ezt, nem csinálom azt, mert ezen nincs haszon. Ezt nem szabad. Nekünk, parasztoknak köll próbálkozni, csinálni, és akkor majd ami sikerül." A fölösleg eladása mellett ellátják magukat takar-