Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

rasztvállalkozók szülőföldön megteremtett gazdaságai „szerves fejlődésen" mentek ke­resztül a családalapítástól kezdve, s az 1990-es évek elején, a háború kitörésének idején torpantak meg. A vállalkozók az 1980-1990-es évektől önerőből megteremtett, előzmé­nyek nélküli gazdaságaikat jövedelmük visszaforgatásával modernizálták, s rugalmassá­gukat, mobilitási készségüket is mutatja, hogy bár több esetben is nem a vizsgált mikro­régióban születtek, az észak-bácskai homoki borvidék kiemelkedő jelentőségű, státusú és rangú személyiségeivé váltak. A továbbiakban három gazdaságot mutatok be a fenti fokozatok érzékeltetése érdekében. Első eset N. N. özvegyasszony, aki maga is parasztnak nevezi magát. Helyi viszonyok közt mó­dosnak számító paraszti gazdaságot örökölt és ad tovább. 1941 -ben született egy ludasi tanyán, és négy osztályt végzett. Nem folytatta az iskolát, hanem szüleivel dolgozott, mezőgazdasági ismereteit és munkamorálját így teljes mértékben családon belül sajátí­totta el. („Át lehetett volna menni busszal [iskolába], de hát rossz utak voltak erre, mind kövess utak, nem lehetett volna biciklivel Palicsra kijárni, ugyan már, hát akkor marad­tunk az apám mellett, disznókat őröztük, libákat meg a teheneket, és akkor így lettünk parasztok. Na nem sajnálom, mert nem olyan nagyon rossz ez azért, csak hát azért ott köll lenni a munkába, élni kő, mert ha nem, akkor fölsül az ember. Most is ez a sztrájk hogy volt, nem azért sztrájkolnak a népek, hogy nem tudunk mibül megélni. Aki dolgo­zik, most is meg tud élni. Hanem hát nagyon sokan vannak azok, akik úgy szeretnék, hogy ne is menjen ki a földbe dolgozni, majd ő csak belülről nézi, hogy a munkások mit csinálnak. A munkások meg kívülről nézik, hogy a gazda nem csinál semmit, akkor ők se csinálnak.") 1962-ben, apja halálát követően férjhez ment. Férje ugyancsak 1941 -ben született, négy osztályt végzett, és a szokással ellenkező módon ő költözött a feleség családjához, hogy N. N. anyja ne maradjon egyedül. Lányuk 1964-ben született. Vala­mennyien egész életükben a magángazdálkodásból éltek meg. N. N. hat hold (3,5 hektár) szántóföldet, illetve egy lánc (0,7 hektár) szőlőt örökölt, amit nagyapja telepített a 19-20. század fordulóján, a vidék intenzív szőlőtelepítéseinek idején. Minthogy férje is örökölt, illetve vettek is földet, így összesen 15-16 holdat (kö­rülbelül kilenc hektárt) tudtak megművelni. Első traktorjukat 1968 körül, a másodikat néhány évre rá vették. Az önellátás mellett egyre több terméket értékesítettek, például N. N. adta el a fölösleges szőlő- és gyümölcstermést, tejtermékeket, tojást és egyebeket a csantavéri piacon. 1981-ben beköltöztek a faluba, lányuk ugyanebben az évben megházasodott, és hamarosan egy palicsi tanyán telepedett le férjével. Nekik I 984-ben fiuk született, aki mezőgazdasági középiskolát végzett. Ott lassan saját gazdaságot kezdtek kiépíteni, és egyre több vagyont örököltek a szülőktől. Egy szellemi fogyatékos cselédet is felfogad­tak, aki azóta is a családdal él - a kutatás idején már N. N. portáján -, és részt vesz a mindennapi munkákban. N. N. piacozáshoz használt traktorját lánya megörökölte, és onnantól kezdve ő vitte el a terményeket kezdetben N. N.-hez hasonlóan Csantavérre, majd később - s mind a mai napig - Kanizsára autóval. N. N. férje 1989-ben meghalt, ezután a két generáció gazdasága ismét egyre jobban

Next

/
Thumbnails
Contents