Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

je.

5 A továbbiakban I. a paraszti gazdaságok, 2. a kiadáscsökkentés és jövedelemszerzés egyensúlyára törekvő parasztvállalkozások és 3. a vállalkozások terepmunka során megismert csoportjait fejtem ki részletesebben. Bár a minták magyarországi vizsgálatokon alapuló elhatárolását használom, fontos különbségek is adódnak a két ország eltérő társadalmi-gazdasági fejlődéséből eredően. Jugoszláviában a sikertelen kollektivizálás miatt a magángazdaságok kontinuusak maradhattak, következésképp a vizsgált településeken nem vált oly általánossá a munkahely és a kisüzemi gazdaság párhuzamos megléte, vagyis a paraszt-munkás minta (vö. Szelényi 1992), mint a duális gazdasági rendszert a szocializmus idején is folytató Magyarországon (Juhász I 982). Ezért gyakoribb Hajdújáráson, Ludason és Noszán a teljes munkaidőben fenntartott, családi munkamegosztáson alapuló komplex gazdaság mind a paraszti üzemek, mind a parasztvállalkozások, részben pedig a vállalkozások esetében is; az önkizsákmányolás a kisüzemi gazdaság keretein belül történik, szemben a különböző foglalkozások egyidejűségén alapuló stratégia (pluriactivité) magyarországi jelenségeivel (vö. például Hann-Sárkány 2003; Kemény 2005). A paraszti minta követőinél a háztartás és a gazdaság szerves egységet alkot, a fogyasztás fenntartására törekvő komplex kisüzemekben a „hagyományos" szőlő- és bortermelés csupán egy ágazat a sok közül, és a különböző ágazatok együtt, egymást kiegészítve tudnak csak működni.

6 A parasztvállalkozások átmenetet képeznek a specializált, minőségi szőlő- és bortermelés és a sokágú egyéb mezőgazdasági termelés együttes megléte, vagyis az árutermelés és önellátás (jövedelemszerzés és kiadáscsökkentés) egymást kiegészítő stratégiája miatt. A mezőgazdaság ágazatai az ő esetükben is egy komplex rendszer részeit alkotják, ám a paraszti gazdaságokhoz képest a hangsúlyok máshol vannak. A vállalkozások kizárólag piaci szőlő- és bortermeléssel (és ahhoz kapcsolódó egyéb üzleti tevékenységekkel) foglalkoznak. A paraszti gazdálkodók szakképzetlenek, mezőgazdasági ismereteiket döntően felmenőiktől tanulták; a parasztvállalkozók és vállalkozók között vannak szakképzetlen gazdálkodók és képzett emberek (szőlész-borászok, növényvédelmi mérnökök) is. Valamennyi megismert gazdaság családi munkamegosztáson alapul, a vállalkozóké éppúgy, mint a paraszti gazdálkodóké. Minden esetben szerephez jutnak a különböző generációk és mindkét nem tagjai. Az esetek között nő csak özvegység esetén vált irányító családtaggá. Egyik minta esetében sincs szigorú nemi munkamegosztás, például nincs lényeges különbség a kézzel végzett férfi- és női munkák között (így mindkét nem egyaránt részt vesz a hagyományosan férfimunkának tekintett metszésben is), ugyanakkor gépen inkább férfiak dolgoznak. Határozottabb munkamegosztás inkább a szaktudáson alapul a vállalkozásokban (lásd harmadik esetleírás), de a szellemi és fizikai munka egy esetben sem válik el egyértelműen. Aránylag ritkán igénylik a családon kívüli munkaerőt, és szinte mindig pénzért alkalmaznak másokat (állandó vagy alkalmi, betanított vagy betanítatlan napszámost, illetve egy esetben cselédet), reciprocitáson alapuló közös munkákról (itteni elnevezéssel móuáról), segítésekről, kölcsönzésekről a jelenkorra vonatkozóan alig tettek említést. A kisüzemi gazdaságon kívülre irányuló kapcsolatok valamennyi minta esetében - szinte csak a beszerzés és értékesítés terén kapnak jelentőséget (szőlőt elsősorban a Palicsi Pincegazdaság és a harmadik esetleírásban szereplő vállalkozó vásárol föl, a bort mindenki alkalmi és törzsvásárlóknak adja el, nem viszont-