Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

PETI LEHEL: Identitásmodelláló tényezők a moldvai csángó falvakban

szerint a politikum részéről adott támogatásokhoz szükség van a csángó ügy rendezvények általi reklámszerű népszerűsítésére. A csángók utaztatását, a folklórgyűjtést a csángók nevében való pályázás technikai eszközének tartják. „Van ez a csángó business. [...] És ennek az a fő szerepe, hogy ott van az a százmillió forint. Hogy a százmillió forintból indult ki az, hogy a magyarországi pályázók előkészítették a terepet. Eljönnek Klézsébe, megkeresnek egy csángó nénikét, melyik jól énekel, egy zenészt stb., stb. Elkezdik mutogatni Magyarországon. S elkezdnek pályázni abból az összegből. A csángók fütyülnek rá, semmi belőle. Létrehoznak a magyarországiak egy együtteset ugye, Magyarországon, megtanulják a csángó zenéket, a többit a fene vigye el." Kapcsolatépítők A csángómentés egy másik velejárója egyes személyek számára - a társadalmi környezethez való viszony átrendeződése mellett - szociális hálójuk kiterjesztése. Ennek egyik fontos aspektusa a személyi érdekek mentén való kapcsolatépítés. A magyarországi látogatókkal kialakított ismeretségek révén egyes csángó családok gyermekei számára elérhetővé vált a külföldi oktatási struktúrában való részvétel. A magyarországi felsőoktatásba való beépülés lehetőségeire vonatkozó információkért, a látogatók kapcsolathálóin keresztüli „elnéző intézkedésekért" cserébe a szülők segítették vendégeik helyszíni munkáit. Ezeket az akciókat a Moldvába utazók a csángó fiatalok magyarságban való megerősítésének sikeres megvalósulásaként könyvelték el, míg maguk a csángók legtöbbször kényszerű életstratégiaként alkalmazták. „Hogy hogy értek ki? [Igen.] Az es kapcsolat által vót. Hogy mi tudtuk, hogy tanítsák ott a gyermekeket. [S ezt hogy tudták meg?] Úgy es magyarok által. [...] Sakan azért es mennek, mert nincsen pénz. S akkar aztán ügyes jól lenne a gyermek tanuljan valamit. Nem biram mondani az es, hogy vetik a magyar szót, mert azt úgysem vetik." Összegzés helyett Az értelmiségi réteg hiánya miatt egy többszörösen megosztott külső, nemzeti szempontból elkötelezett diskurzus ideologizálja a csángó társadalomban zajló belső folyamatokat, amellyel szemben a csángóság lényegében kiszolgáltatott. Az identitás szerveződése szempontjából azokban a falvakban, amelyeket a csángómentés elért, egy strukturálatlan állapot lépett fel, mivel a sokszor tudatosan vállalt akkulturáció lényegében egy közösségi életstratégia külső beavatkozásra történő megzavarását idézte elő. A „mentés" alkalmai során azonban számos csángó személy szembesülhetett eredetének, etnikai hovatartozásának kérdéseivel, tudatosíthatta az ezzel kapcsolatos dilemmákat. Az egyes közösségeken belül az ehhez fűződő problémák rejtett konfliktusos helyzetet termelnek újra, mivel a csángó társadalom legszélesebb csoportjaira a felvállalt „közösségi amnézia" jellemző.

13