Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
BERTA PÉTER: Az érték etnicizálása - az etnicitás értéke. A presztízstárgy-gazdaság mint etnikai identitásgyakorlat az erdélyi Gáborok között
15. A „láthatatlan patina" kifejezést McCrackentől (1988:88) kölcsönzőm. 16 egy olyan pohárnak, amelyiknek nincs apja és anyja, nincs értéke. Ha nincs neve az öregektől [vagyis: roma társadalmi emlékezete], hogy tudjuk: kié volt, és honnan eredt, és milyen pohár, akkor csak úgy veszik azt, hogy az egy új pohár, nincs semmi értéke." 17. A „törzs" kifejezés a jelen esetben a Gábor etnikai alcsoport szinonimájaként értendő, semmi köze sincs azonban a törzshöz mint antropológiai terminushoz. 18. „Nem magát a poharat fizetik meg, hogy ilyen sok arany vagy olyan sok ezüst van benne!... A hírnevet! Hogy kié volt! »Ezé a romé volt, azé a romé volt...« A hírnevet! A nagy nevet! És a régiséget, azt, hogy régi! [...] A történelmet. Mert azt mondják: »Ez a pohár a nagy X-é volt, vagy a nagy Y-é, vagy a nagy Z-é...«, akkor annak van neve, mert az a pohár a romák között forgott." 19. Vö. a nemesi cím fogalmával. 20. A presztízstárgy-vásárlással járó presztízsgyarapodás mértéke a pohár tárgyi és szimbolikus tulajdonságainak együttes értékétől függ. Számottevő „hírnév", „nagy név" értelemszerűen csak a fontosabb tárgyak megvásárlása révén szerezhető. 21. Lásd az utolsó fejezetben. 22. A leszármazás aprólékos számon tartása az antropológiai szakirodalom szerint meglehetősen ritka jelenség a romák esetében, Nagyfaluban és általában a Gáborok között azonban általánosan elterjedt gyakorlat. 23. Ha ez lenne az elsődleges céljuk, akkor a pénzüket nem presztízstárgyakra költenék, hanem kölcsönügyletekbe fektetnék, vagyis viszonylag magas kamatra kölcsönt adnának más romoknak vagy gázsóknak. 24- Vö. a „hivalkodó fogyasztás" vebleni definíciójával. 25. A presztízstárgy vásárlása révén nyert hírnévhitel egyik - de csak az egyik - potenciális forrása a kifizetett vételár reprezentálása a tárgybirtokláson keresztül, vagyis a korábban már említett forrásreprezentáció. A vevő hírnévhitelének gyarapodása azonban a tárgyvásárlással kapcsolatos számos egyéb, itt nem említett forrásból is származhat. Ezek vizsgálatával doktori disszertációmban részletesen is foglalkozom. 26. Lásd később ebben a fejezetben. 27. Ritkán ugyan, de előfordulnak ettől eltérő esetek is. Ezek vizsgálatával ebben a tanulmányban nem foglalkozom. 28. Kivételt képeznek azok a már említett esetek, amikor a tárgyat egy értékesebbnek tartott presztízstárgy megszerzése érdekében adja vagy cseréli el a tulajdonos. Azon erőfeszítések intenzitása, amelyek egy pohár elidegeníthetetlenségének fenntartására irányulnak, természetesen jelentős mértékben függ a tárgy értékétől. Ha ez csekély, a tulajdonos valószínűleg kisebb ellenállást tanúsít majd, és könnyebben megválik tőle. 29. Myers hasonlóképpen fogalmaz (Myers 2001:8): „...a tárgyikultúra-kutatás általános újragondolása sokkal inkább azzal a dinamikával kell hogy foglalkozzon, amely a tárgyakat körülveszi, semmint klasszifikálásuk és definiálásuk statikusabb pillanataival." 30. A nők nem örökölhetnek presztízstárgyakat, vagyis azok az apai ágazat kontextusában „haladnak". (A presztízstárgy-birtoklás tehát alapvetően genderizált gyakorlat.) A poharat és a kannát esetenként az özveggyé lett romnji felügyeli mindaddig, amíg fiai fel nem nőnek, és át nem veszik azokat. Ilyenkor előfordul, hogy rászorultságában a romnji valamelyik tárgy eladására kényszerül. Ebben az értelemben, de csakis ebben, ideiglenesen a romnjik is a presztízstárgyak tulajdonosaivá válhatnak, rendelkezhetnek azok felett. 31. Ez a célkitűzés eltérő terhet róhat az egyes romokra. Ott, ahol négy vagy öt fivér él együtt, jóval nehezebb megfelelni ennek az ideáltípusnak, mint azokban a családokban, amelyekben egyetlen fiúgyermek van Az említett teher nagysága természetesen az örökül hagyandó presztízstárgyaknak tulajdonított értékétől is függ.
