Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
BERTA PÉTER: Az érték etnicizálása - az etnicitás értéke. A presztízstárgy-gazdaság mint etnikai identitásgyakorlat az erdélyi Gáborok között
ra a poharak nem a nyerekedésre, a pénzben testet öltő profit maximalizálására szolgáló árucikkek, 36 hanem elsősorban olyan etnicizált presztízstárgyak, amelyek amellett, hogy alkalmasak a vagyonosság demonstrálására, egyben nagyra értékelt ágazati és etnikai identitásszimbólumok is, és mint ilyenek az egyéni és ágazati státuspolitika hatékony, keresett eszközei. A Gáborok azért hagyják figyelmen kívül az említett pénzügyi kockázatot, mert az a domináns haszonforma, amelyet e tárgyak birtoklásától remélnek, nem a pénz, hanem a presztízs. A potenciális vevőkör korlátozott volta ellenére a pohárvásárlás ezért tűnik számukra nagyon is ésszerű és kifizetődő fogyasztói döntésnek. A presztízstárgy-vásárlás esetünkben a fogyasztás egy társadalmilag jelölt, az etnikai identitáshoz szorosan kapcsolódó módja, vagyis tudatos értékválasztásról árulkodó kommunikatív aktus. Olyan tevékenység, amely a Gáborok között etnikai identitásgyakorlatnak minősül, vagyis az etnikai identitásreprezentáció nagyra becsült eszköze. A presztízstárgyak etnikai identitásszimbólum-jellegére maguk a Gáborok is gyakran utalnak, amikor saját etnikai alcsoportjukat - szemben más romákkal - „taxtajale roma"ként, 'poharas romák'-ként nevezik meg. A poharak és a kannák végeredményben olyan többszintű, individuális, ágazati és etnikai identitásszimbólumok, amelyek azt a célt szolgálják, „hogy segítségükkel társadalmi identitásokat hozzanak létre, illetve egyének és csoportok közötti kulturális különbségeket jelenítsenek meg" (Myers 200 1:3). Amikor egy rom a pénzét presztízstárgyra költi, roma módon fogyaszt, vagyis az etnikai értelemben lényegében jelöletlen pénzt 37 és az általa megjelenített értéket etnicizált Gábor-presztízstárgyra és -értékre cseréli. A poháreladás ezért nemcsak amiatt kedvezőtlen esemény számára, mert felfedi gazdasági nehézségeit, hanem azért is, mert együtt jár a presztízstárgyformát öltő érték szükségszerű deetnicizálásáuai. az áruba bocsátás során a tulajdonos a poharat etnikai értelemben jelöletlen, általános csereeszköz-funkciót betöltő („muto" ['néma']) pénzre cseréli, amelyet többnyire adósságai visszafizetésére fordít. A pénzügyi hitelképesség részleges elvesztése mellett tehát egy más minőségű veszteséget is elszenved: a pohár eladásával ágazati és etnikai identitásszimbólumai egyikéről is lemond, és - ha egyetlen presztízstárggyal rendelkezett - kiszorul a státusversengés és -reprezentáció egy fontos színteréről: a Gábor presztízstárgy-gazdaságból. A pohárvásárlással járó pénzügyi kockázat tulajdonképpeni forrása és az a motiváció, amely a romákat mégis e kockázat vállalására ösztönzi, lényegében egy és ugyanaz: az ezüstpoharak és -kannák presztízstárgy státusa és etnicizált volta. A Gáborok presztízstárgyak iránti gyűjtőszenvedélye csak akkor tűnik „irracionális" fogyasztói magatartásnak, ha azt kizárólag az ökonomizmus pénzközpontú logikája alapján próbáljuk meg értelmezni, és nem vesszük figyelembe az olyan szimbolikus haszonformák keresettségét, mint a hírnévhitel vagy az identitásreprezentáció lehetősége, vagyis akkor, ha nem fordítunk kellő figyelmet azoknak a társadalmi viszonyoknak a megismerésére, amelyek a vizsgált jelenség tágabb kontextusát alkotják. 38 A Gábor presztízstárgy-gazdaság valójában az egyik legszemléletesebb példája annak, hogy miért és hogyan ágyazódnak be (Polányi 1997:60-61) a gazdasági folyamatoka társadalmi kapcsolatok és jelentések rendszerébe.
