Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

SZIJÁRTÓ ZSOLT: Tér, kultúra, kommunikáció - kultúrakutatás a „kulturális fordulat" után

tér mindig (kölcsön)viszonyok terméke, hiszen interakciók sokaságán keresztül jön létre. Ehhez kapcsolódóan a tér a sokféleség területe is, hiszen nagyon különböző elbeszélések léteznek egymás mellett, amelyek különféle tereket alkotnak meg-vagy némileg axiómaszerüen fogalmazva: tér nélkül a sokféleség elképzelhetetlen volna, s megfordítva: sokféleség nélkül a tér sem létezne. Harmadrészt a tér a fragmentáltság forrásaként is jelentős szerepet tölt be - nem jön létre egy összefüggő rendszer a kapcsolatokból, mivel „permanensen hozzuk létre és alakítjuk az életünk kereteit adó tereket, helyeket és identitásokat" (Massey 1999). Összefüggés tér és politika, tér és hatalom között A politikai dimenzió újrafelfedezése, a politika újraértelmezése is a tudás/tér/hatalom viszonyrendszeren belül történik meg. Ez a problémakör sok szálon kapcsolódik Foucault és Bourdieu jól ismert és sokszor idézett megközelítésmódjához (Bourdeiu 1989; 1991), ahhoz a feltételezéshez, hogy a társadalom szerveződési (strukturálódási) elveiben általában s jelen esetben a geográfiáiban benne foglaltatik egy egész hatalmi összefüggésrendszer. Azaz a térbeli strukturálódás gyakorlatai mögött - a terek feletti rendelkezés jogában, a hozzáférést szabályozó előírásokban, szimbolikus aktusokban - a hatalom rejtett archeológiája húzódik meg. Hatalom és tér szoros kapcsolata a modernség alapvető metaelbeszélését működtető sajátos geográfiai imaginációban is tetten érhető (Said 2000; Gregory 1994). Ez az imagináció egy hatalmi dinamika által irányított térreprezentációt valósított meg, amelyre az idő elsődlegessége volt jellemző: a térbeli differenciákat is az idő dimenziója mentén ragadta meg, a térben megfigyelhető különbözőségeket pedig időben megkésett szakaszoknak tekintette. Massey ( 1999) a globalizációs elbeszélést a gazdasági globalizáció jelenségén belül olyan kikerülhetetlen folyamatként írja le, amelyben az összehasonlításokból adódó térbeli különbségeket időbeli dimenziók mentén jelenítik meg. Mindez megnehezítette a térbeli különbségek valódi kiterjedésének felismerését, a sokféleség, a komplexitás észlelését, alternatív utak lehetőségének elgondolását. A „másfajta geográfiának" nevezett kritikai mozgalom érdeklődése pontosan az ilyen „erőszakosan kizárt jelentésekre" irányul; kísérletet tesznek arra, hogy ezek a „másfajta modernitások" is elmesélhessék saját történeteiket, megjeleníthessék önálló fejlődési £ útjaikat vagy inkább: kanyargó ösvényeiket. Ez a szemléletmód növeli a szenzibilitást a ± térbeli eltérések, a másfajta modernségek működésmódja, létezése iránt - s ezzel meg- £ erősíti, hogy a társadalmi fejlődés szakaszai nem megismételhetők, egyediek (Lossau 3 2003). o S — Összefoglalás Miért is fontos mindez - a tudománytörténet kötelező anekdotafüzérein vagy hivatkozásrengetegén túljutva, a különféle „poszf'-izmusok harsány credóinak hangzavarában? Talán azért, mert ez a fajta kultúrakutatás, tér-kultúra-kommunikáció összefüggésrendszerének megragadása szenzíbilissé tesz/tehet olyan társadalmi területeken végbe- 321