Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

BERTA PÉTER: Az érték etnicizálása - az etnicitás értéke. A presztízstárgy-gazdaság mint etnikai identitásgyakorlat az erdélyi Gáborok között

etnikai, illetve kulturális identitás a romák nézőpontjából szemlélve még ambivalens: a tárgy már nem egészen gázsó műtárgy, de még nem is teljes értékű roma presztízstárgy. Ezzel magyarázható, hogy bármennyire vonzó tulajdonságokkal rendelkezzen is egy gázsóktól újonnan vett, formai szempontból „beváló", vagyis a presztízstárgy-jelöltség tárgyi feltételeinek megfelelő pohár, a hozzá társított érték és jelentőség a már teljes értékű roma presztízstárgyakéhoz viszonyítva mindaddig viszonylag csekély marad (lényegében alig különbözik a gázsó műkincspiaci értéktől), amíg a pohár nem tesz szert saját roma genealógiára. A romaniban a liminalitás állapotában lévő tárgyak megnevezésére a njevo taxtaj ('új pohár') kifejezés használatos, ami arra utal, hogy a pohár még „nem volt forgalomban" a romák között, vagyis az etnikai alcsoport történelmébe integrálódása még épphogy csak elkezdődött. A liminális fázis folyamán lezajló értéktelítődésre, vagyis az etnikus történelembe ágyazottságnak, a tárgy roma genealógiájának kialakulására a romák gyakran olyan metaforákkal utalnak, mint a „megöregszik" vagy „megavasodik" a tárgy a roma tulajdonosok kezében. A roma presztízstárgyak legfontosabb értékaspektusai: a szimbolikus és a tárgyi patina A továbbiakban az általam figyelemmel kísért presztízstárgy-udsáro/c és -kommentárok elemzésére támaszkodva arra a kérdésre keresem a választ, hogy a romák milyen fontosabb értékszempontokat

14 vesznek figyelembe akkor, amikor a közöttük zajló tranzakciók során felbecsülik egy-egy presztízstárgy értékét. Azok a tárgyak tehát, amelyekről szó lesz, már „túl vannak" a liminális fázison, vagyis ratifikált, teljes értékű roma presztízstárgyak, amelyek már egy ideje a Gáborok között forognak. Amikor egy rom felbecsüli egy ilyen pohár vagy kanna értékét, mindenekelőtt két értékaspektust vizsgál meg közelebbről. Egyrészt sorra veszi, hogy a saját etnikai alcsoportjába tartozó romok közül kik birtokolták azt korábban, különös tekintettel a közelmúltra és a legutóbbi tulajdonosokra. Másrészt azt vizsgálja meg, hogy az adott pohár vagy kanna milyen tárgyi tulajdonságokkal rendelkezik, vagyis mennyire értékes ebből a szempontból a saját lokális közösségében vagy a lakóhelyét körülvevő mikrorégióban található presztízstárgyakhoz képest. A presztízstárgy roma genealógiája mint szimbolikus-mnemonikus patina A presztízstárgy gázsó társadalmi karrierje nem része annak az érték- és jelentéshorizontnak, amely alapján a Gáborok a gázsóktól vásárolt tárgyat új jelentéssel és értékkel látják el. Szögezzük le ismét: egyáltalán nem a gázsó társadalmi karrier az, amely a romák szemében vonzóvá teszi ezeket a tárgyakat. Az ötvösmesterek és a poharakat korábban birtokló gázsó tulajdonosok a romák nézőpontjából szemlélve csupán olyan arctalan-homogén csoportként jelennek meg, amely társadalmi emlékezetükön kívül helyezkedik el, éppen ezért az említett személyek kilétének aprólékos számon tartása vagy