Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
BERTA PÉTER: Az érték etnicizálása - az etnicitás értéke. A presztízstárgy-gazdaság mint etnikai identitásgyakorlat az erdélyi Gáborok között
fedezîko) „bekért" értéktárgy - feltéve, hogy a kölcsönvevő rendelkezik ilyennel - mindenekelőtt az ezüst presztízstárgy lesz. Annak ellenére tehát, hogy a zálog kifejezés a tárgyak egy széles spektrumára vonatkozhat, akárcsak az örökség vagy a vagyon fogalmak, a Gáborok elsősorban a presztízstárgyakat társítják azokhoz, ami újabb bizonyítéka a poharak és kannák elitregiszter-jellegének. A felesleget érintő fogyasztás fogalma a Gáboroknál tehát nem az értékpapírokat, az aranyat vagy a divatos, márkás ruházati cikkek felhalmozását, hanem elsősorban az említett ezüsttárgyak fogyasztását részesíti előnyben, és jutalmazza társadalmi elismeréssel. Azok számára, akik kellő politikai ambíciót éreznek magukban ahhoz, hogy részt vegyenek a presztízstárgy-gazdaságban, lényegében nem létezik a tárgyi javaknak más olyan csoportja, amelyekért készek lennének nagyobb áldozatot vállalni, vagy amelyek elvesztése nagyobb presztízsveszteséggel járna számukra, mint egy általuk nagyra becsült ezüstpoháré. Az, hogy a romák rendszerint a rendelkezésükre álló feleslegen vásárolnak presztízstárgyakat, természetesen nem jelenti azt, hogy minden feleslegüket ezekre költik, ahogyan azt sem, hogy mindig csak a felesleget fordítják erre a célra. A Gáborok között az ezüstpoharak és -kannák mellett a vagyonreprezentáció keresett, megbecsült eszközei a márkás nyugati személygépkocsik, a tágas, fürdőszobás, új építésű lakóházak, a jómódról árulkodó lakberendezési tárgyak vagy a közeli megyeszékhely drága éttermeinek (McDonald's stb.) látogatása. A legelkötelezettebb pohártulajdonosok azért, hogy késleltessék-megelőzzék a tárgyeladást, vagy azok a romok, akik feltétlenül meg akarnak szerezni egy kiszemelt presztízstárgyat, gyakran nemcsak a rendelkezésükre álló felesleget „mozgósítják", hanem azon túlmutató pénzügyi kockázatvállalásra is hajlandóak (például jelentős összegű kölcsönöket vesznek fel). Gázsó műtárgyból roma presztízstárgy Amint arra alkalmanként maguk a Gáborok is utalnak, presztízstárgyaik túlnyomó többsége valamikor a gázsók tulajdonában volt Ha figyelembe vesszük, hogy a Gáborok kifejezetten a több száz éves, antik ezüstből készült poharak és kannák iránt érdeklődnek, és ők maguk egyáltalán nem készítenek ezüsttárgyakat, továbbá nem is készíttetnek Ilyeneket a közelükben élő ötvösmesterekkel, 12 akkor nincs okunk meglepődni ezen a kijelentésen. (Itt jegyzem meg, hogy presztízstárgyaik közül néhány darab nem a gázsóktól, hanem egy másik erdélyi roma etnikai alcsoport tagjaitól került hozzájuk, olyan személyektől, akik hasonlóképpen presztízstárgyaknak tekintik, és egykor valószínűleg ugyancsak gázsóktól vásárolták azokat. 15 ) Bar a tulajdonukban lévő tárgyak viszonylag nagy száma és a hozzájuk kapcsolt, etnicizált értékfogalom miatt a Gáborok ma elsősorban egymás között adják és veszik a presztízstárgyakat, a külső, gázsó forrásokra támaszkodó tárgybeszerzésre terepmunkám során is akadt néhány példa. A gázsó tulajdonban lévő ezüsttárgy romák általi megvásárlása önmagában még nem jelenti azt, hogy a tárgy az adásvételt követően azonnal roma presztízstárggyá válik. Ez a státus ugyanis nem immanens, vagyis nem a tárgyban már a készítés vagy a megvásárlás pillanatában benne rejlő adottság, hanem olyan tulajdonság (társadalmilag tulajdonított kulturális identitás), amely csak egy bizonyos idő elteltével, a Gábor értelmezői
