Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

BERTA PÉTER: Az érték etnicizálása - az etnicitás értéke. A presztízstárgy-gazdaság mint etnikai identitásgyakorlat az erdélyi Gáborok között

ismered a cigány isztoriját, köztünk vagy, s már jártál, s már hallottál, azt mondanád: »Megveszem, mer ilyen... érték. Valamennyit adok érte!«. De nem annyit, amennyit megér!! Annyit maga nem adna úgyse! De van más ember, hogy azt mondja: »Mit csináljak vele? Nekem még a vitrinbe se kell! Kidobom a szemétbe.« Nemhogy pénzt adna érte! Ezt már magyar ember vagy román ember, vagy német ember, ezt nem veszi. Ezt egyes-egyedül vannak ezek a... akik értik a régiséghez, hogy gyűjteményeznek, tudja? [...] És meglátna, azt mondaná: »Adok érte vagy ötezer dollárt.« Azt mondaná egy ilyen művészember, aki ért a régiséghez, aki foglalkozik a régiségekkel. De a Jóisten tudja, hogy nem ér egy pohár víznél többet magyar embernek. S nálunk: hatvanöt-hetvenezer dollár. [...] Ez köztünk éjjel, ha azt mondom: »Eladom!«, van tíz vevő rajta, cigány. Akkor az nem ötezer dollárt adnak, mer nem is pökik ki a száján, avval nem is tárgyalunk. Azt mondom: »Szazötvenezer dollar.« »Adok hatvan-hetvenezret.« S ez az ár könnyen megkapom, egy fél óra alatt megkapom, s számolják le, s kész. Mint magyar ember, hogy ad érte száz dollárt, úgy megkapom ezt a hatvanöt-hetvenezer dollárt." A presztízstárgyak jelentőségére nemcsak a Gáborok között lezajló vásárok során gazdát cserélő összegek nagysága utal, hanem az azokkal kapcsolatos romani terminológia is. A poharak és kannák elit jellegét a romák által kedvelt és keresett tárgyak univerzumán belül egyértelműen mutatja például az a gyakorlat, hogy a vagyon-gazdagság, az örökség vagy a zálog fogalmak kizárólagos vagy elsődleges szinonimáinak a Gáborok éppen a presztízstárgyakat tekintik. Az általuk beszélt romani változatban kizárólag a presztízstárgyak megjelölésére szolgál például a hadjomanjoso vadjono ('hagyományos vagyon') kifejezés, amely egyszerre utal a tárgyak értéktelítettségének mértékére (vadjono) és az öröklés intézményével való kapcsolatukra (hadjomanjoso). Az említett jelzőhöz ugyanis a fenti szókapcsolatban két jelentés is társul egyidejűleg, amelyek mindegyike a tárgyak történelembe ágyazottságának jelentőségét hangsúlyozza. A hadjomanjoso egyrészt kifejezi, hogy a presztízstárgy-birtoklás nem új keletű jelenség a Gáborok között (olyan vagyonforma, amelynek „sín le hadjomanjo maskar amende", vagyis 'hagyománya van közöttünk'; ez az etnikus történelembe ágyazottság aspektusa). Másrészt az említett jelző utal a presztízstárgyak ideális létmódjának lényegére is, vagyis kifejezi, hogy azokat a romák ideális esetben hosszú ideig kivonják az árucikkek körforgásából, és apai ági örökségként adják át generációról generációra (az ágazati történelembe ágyazottság aspektusa). A Gáborok más kontextusokban is elsősorban a poharakat és a kannákat társítják a vagyon fogalmához. Pistát idézve, aki maga is pohártulajdonos: „Nálunk ez a vagyon. Én építettem a fiamnak egy házat, ami ejiszem sokezer dollár [...]. De nekünk nem az a vagyon! Nekünk az a vagyon, hogy maradtak az öregektől ilyen régi... nem aranypoharak, hanem antik, régi poharak. S ez... közbe rajta... ria van a címer, hogy azt mondjuk: »Na, ez ennek és ennek a pohara!« Tudunk számolni ötszáz évet vagy hatszáz évet, vagy ki tudja, mennyit, hogy hányadik kézen ment keresztül, és kié vót, s mi vót!" Ugyanez a tendencia figyelhető meg a mistimo ('örökség') terminus használata esetén is. Habár a romák hozzátartozóiktól pénzt, autót, házat vagy kisebb értékű használati tárgyakat is örökölhetnek, a mistimo kifejezésen elsősorban nem ezeket, hanem az ezüst presztízstárgyakat értik. A nagyobb összegű kölcsönügyletek során felajánlott zálog (simadji) elvileg ugyancsak számos formát ölthet. Lehet például egy márkás autó vagy ház, de ha a kölcsönt felvevő személy is rom, a kölcsönadó által fedezetként (garancije,