Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

DURST JUDIT: „Csak a pénzre hajtik mind"? Az antropológiai megközelítés haszna a demográfiában

DURST JUDIT „Csak a pénzre hajtik mind"? Az antropológiai megközelítés haszna a demográfiában [a demográfusok] azt hiszik, hogy az antropológia hozzájárulása demográfiai tudásunkhoz az etnográfiai leírásban rejlik: annak bemutatásában, hogyan élnek, gondolkodnak a reproduktív viselkedésükben (is) MÁSOK. Pedig az antropológia éppen az elméletalkotás terén tudja leginkább gazdagítani a demográfia magyarázóerejét. " (Greenhalg 1995) A cikk az antropológiai demográfia kialakulásának, szakirodalmának ismertetése mellett három észak-magyarországi aprófaluban végzett esettanulmány segítségével igyekszik illusztrálni az antropológiai megközelítés hozadékát a termékenységi vizsgálatokban. Amellett érvel, hogy a vegyes módszerű, kvantitatív és kvalitatív adatokat egyaránt használó mikroszintű vizsgálattal közelebb juthatunk annak megértéséhez, hogy a szóban forgó, „elcigányosodó" falvak roma népessége esetében miért nőtt a rendszerváltozás óta a termékenység, és miért terjedt el a tinédzserkori gyermekszülés. Kiderül, hogy a strukturális jellemzők (szegregáció, munkanélküliség) gyerekvállalásra gyakorolt hatása bár nagyon erős, az adott közösség „kultúrája" azonban módosítani tudja ezt a hatást. íg Demény Pál egy 1988-as írásában még arról panaszkodott, hogy a demográfiának önállósági törekvésében folyamatosan lazul a kapcsolata a vele szomszédos területeket kutató tudományokkal, addig az elmúlt években egyre inkább úgy tűnik, hogy nő azon - a demográfia főáramába tartozó - kutatóknak a tábora, akik nyitottak a más társadalomtudományokban zajló elméleti „forrongásokra".

1 J. Mayone Stycos(l989) provokatív, A demográfia mint interdiszciplína című kötetének előszavában egyenesen úgy fogalmazott, hogy az új elméletalkotás sikeressége a demográfusok abbeli elszántságán múlik, hogy mennyire mernek behatolni a többi társadalomtudományi diszciplína területére, és mennyire tudják kiaknázni saját kutatásukban azok elméleti apparátusát. A (mikro)közgazdaságtan és a szociológia felől érkező, a demográfiai viselkedést magyarázó elméletek (hogy csak az „úttörők" munkásságát említsük: Becker 1960, illetve Easterlin I 978) hozadéka a demográfia számára ma már közhely. A kultúrakutatás fő képviselőjének számító antropológia és a demográfia egymás felé kacsintgatása azonban viszonylag új fejlemény - európai viszonylatban is, a hazai tudományos demográfiai irodalomban pedig még inkább ritkaságszámba megy. Az alábbi tanulmány első része e két társadalomtudomány jegyben járásából születő új aldiszciplína, az úgynevezett „antropológiai demográfia" kialakulásának történetét, elméleti és módszertani sajátosságait tárgyalja, valamint néhány idesorolható nemzetközi kutatás főbb eredményeiből szemezgetve azt igyekszik bemutatni, hogy mennyi-