Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

RÉGI TAMÁS: Észak-kenyai nomadizmus a 21. században. Paló példája

5. kép. Elnó anyja : o 78 csak turkanák, míg az utóbbit borának és gabbrák együtt használták. Néha azonban az állatokat a tóhoz is leterelték, és megitatták őket. A fő termelési tevékenységek mellett néhányan halásztak is (lásd 5., 8., 9. számú interjú, 6. kép). A palóiak közül azonban senkinek nem volt csónakja. Ha a nyílt vízen akarták hálójukat kivetni, akkor csatlakozniuk kellett vagy egy Loiyangalaniból, vagy egy távolabbi manyattából származó, hajóval rendelkező csoporthoz. Hálója és egyéb halászfelszerelése volt Eluónak, Lolongoinak és Egore családjának is.

12 A hálókat a férfiak és a nők együtt javították, míg a halászat csak férfitevékenység volt. Többnyire nők végezték viszont a faszén gyártását. Ehhez semmilyen eszközre nem volt szükségük, bár a 6. képen Ekenó első felesége egy fémedényt használ a faszén összeszedéséhez. E tevékenység azonban e nélkül is elvégezhető volt, mint ahogy ezt más nők esetében is láttam. A palóiak nem folytattak földművelést, minden növényi eredetű táplálékot, dohányt, fém- és műanyageszközt, ruhát Loiyangalaniból szereztek be.

13 A beszerzés folyamatát ők maguk végezték, mindenféle közvetítőcsoport nélkül. (Bár néhány elmoló család élt Paló közelében, velük a viszony nem terjedt ki többre, mint a napi beszélgetésre. Ezek a családok halászatból éltek, és tartottak néhány állatot is, de nem követték az Elmoló-öbölben élő társaik turizmusra épülő életmódját.) A palói nagycsaládok minden tagjának volt valamilyen formában állatállománya. Tulajdonjoggal az állatok felett csak a férfiak rendelkeztek, míg a nők csak használati joggal bírtak. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy ha el akartak adni egy állatot a piacon,

14 akkor a döntést közösen hozták meg. Ugyanez érvényes az állatok leölésekor is, ami nemcsak az interjúkban említett időközökben történhet meg, hanem betegség, ünnep vagy jóslás esetén is. Külön tartották azonban számon a férj anyja, a feleségek, a férj, sőt a gyermekek állatait is.

15 A tulajdonlás azonban nem volt egyenlő a döntéshozatal jogával (lásd 6., 8., 10. számú interjú). Az egyes manyattákban a családtagok együtt tartották az állatokat, és sokszor más, távolabb élő rokonok állatait is gondozták. A palóiak szintén tartottak állatokat távolabbi manyattákban. Ezt nagyrészt biztonsági okokból tették, hiszen ha valahol járvány üti fel a fejét, nem kell elbúcsúzni az egész állománytól. Néhány elszegényedett család viszont azzal „kereste meg a betevőjét", hogy a gazdag turkana nagycsaládok bérbe adott jószágaira vigyázott. Ilyenkor bizonyos idő elteltével állatokat kaptak szolgáltatásaikért (lásd I 1. számú interjú). Ez is a termelőtevékenység egyik formája volt. Az állatok tulajdonlása azonban nem nyúlt túl a nagycsalád keretein. Ha néha elő is