Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

RÉGI TAMÁS: Észak-kenyai nomadizmus a 21. században. Paló példája

A feleségek dolga volt házat építeni (lásd 8. kép), vizet hordani, tűzifát szedni, gyűjtögetni stb. A férfiak vigyáztak az állatokra, és a közösség vitás ügyeiről tanácskoztak. A nemi munkamegosztáson kívül létezett még a kor szerinti is. A fiatal fiúk és lányok segítettek a fejesben, és nemüktől függetlenül a férfiak és nők keze alá dolgoztak. A gyermeknevelés nem csak az asszonyok feladata volt. Ha Musza, Ekenó legkisebb fia rossz fát tett a tűzre, mindig, minden alkalommal Ekenó rohant utána egy szál veszszővel, hogy megfegyelmezze. A férfiak inkább fiúgyermekeikkel foglalkoztak, míg a lányokkal édesanyjuk törődött. Mindkét nemű gyermeket azonban a „bokor neveli fel", azaz az őket körülvevő természetben tanulják meg, melyik növény mire jó, milyen talajt szeretnek az állatok, vagy azt, hogyan kell gyűjtögetni stb. A társadalmi értékek, amelyek meghatározói a kultúrának, így nemcsak az egyik, hanem mindkét szülőn keresztül átadódtak. A palóiak gazdasága A törzsi gazdaság beleszövődik a társadalmi rendszer egészébe. A termelés vizsgálatakor nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy az egyes termelőtevékenységeket ki végzi, 4. kép. Elnó felelsége kislányával hanem azt is, hogy ezen cselekedetek a társadalom mely rendszereit veszik igénybe. A termeléshez ugyanis eszközök kellenek, a produktumok előállításának különböző feltételei vannak. Ezen feltételek tekintetében összhangnak kell lennie a csoport tagjai között, és emez összhang áttekintése maga a nomád gazdaság vizsgálata. Termelés és tulajdon Palón A palóiak napi élelmük legnagyobb részét

9 az akácia (Acacia) fa bogyóiból és kecsketejből nyerték. E két táplálékfajta volt az étrendjük alapja. Az előzőt főleg az asszonyok és a gyermekek gyűjtögették

10 napközben, ki-ki a maga nagycsaládjának." A gyűjtögetéshez semmilyen eszközt vagy edényt nem használtak, csak egy rongydarabot. Az állatokat főleg az asszonyok fejték, de a férfiak sem tartották magukat távol ettől a munkatevékenységtől. Mindettől függetlenül a palói turkanák alapvetően nomád életmódot folytattak, gazdaságuk alapját az állatok képezték. Szerte Kelet-Afrikában a nagyállattartást lassanként felváltja a szaporább és szívósabb kisállattartás. Ennek jó példáját nyújtotta Paló is, ahol főleg kecskét, birkát és szamarat tartottak. A legeltetést a férfiak vagy a gyermekek végezték. A földet, amelyen legeitettekés gyűjtögettek, az összes palói használhatta (lásd 7. számú interjú), nem vonatkoztak rá külön szabályok. Két vízlelőhely volt Paló közelében, az egyik egy folyóágyban, a másik egy távolabbi forrásnál. Az előbbit