Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
RÉGI TAMÁS: Észak-kenyai nomadizmus a 21. században. Paló példája
A többi manyatta ilyen részletes leírását nem tartom szükségesnek, mivel csak itt voltak ilyen szorosak a rokoni szálak. A már említett I. számú manyattában Rukuónak nincs szoros kapcsolata a többiekkel (lásd 5. számú interjú), hasonlóan Ebeihez a 2. számú manyattában. A 4- számú manyattában Egore nem volt teljes jogú vezetője a háztartásnak, a döntéseket anyjával együtt hozta meg, egészen addig, amíg Egore meg nem nősül. A 6. számú manyatta lakói a többséggel együtt jöttek erre a területre, és a családfő, Lolongoi szoros kapcsolatot tartott fenn az EkenóEluó-féle közösséggel. Ez a szoros kapcsolat a napi interakciókból volt mérhető, illetve Lolongoi azon kijelentéséből, hogy ő (Rukuóval ellentétben [lásd 5. számú interjú]) akkor sem költözne külön a többiektől, ha több állata lenne (lásd 3. és 6. számú interjú). Ez a településközösség a következőképpen változhat meg. Az első, mikor az esős évszak alatt a terület benépesül, és távolabb élő turkana családok telepednek le a területen. Ilyenkor megkezdődik a ceremóniák, az esküvők és beavatási szertartások időszaka. A hagyományos településrend felbomolhat akkor is, amikor a férfi az állatállomány egy részével legelők után vándorol, hátrahagyva feleségeit és 3. kép. Ekenó második felesége gyermekeit. A távoli legelőkön saját hajlékot építhet, ahol meghúzza magát, amíg haza nem tér. Előfordulhat olyan eset is, amikor a fiatal, házasulatlan fiúk hosszabb időre a magasabb területekre mennek a nagyobb testű állatokkal. Ekenón kívül nem volt más társadalmilag kiemelkedő személy a csoportban. Minden manyattában a férjet illette meg a döntéshozás, és döntéseit a feleségek, illetve gyermekeik tiszteletben tartották. Ha a feleségek vagy a gyermekek nem engedelmeskedtek, a «p férj egyszerűen megverte őket (7. számú interjú). 7 íj: A veszekedés leginkább a nagycsaládon belüli kiscsaládok között szokott kipattanni. S A férj megpróbálta minden eszközzel fenntartani az egyenlőséget asszonyai között. " Mindegyik házban volt egy saját tökedénye és zsírtartója, amelyet csak ő használható tott. Bármikor betérhetett valamelyik feleségéhez, annak kötelessége volt mindenben kiszolgálnia férjét. Az asszonyok a nagycsaládban azonban mégsem voltak egyenlőek. Az első feleségnek volt a legtöbb, az utolsónak pedig a legkevesebb hatalma, de mindegyikőjüket felülbírálhatta a férj anyja, ha még a családdal lakott, hasonlóan Ekenóék esetéhez, ahol az idős anya a fia után mindenben dönthetett. Ha valamelyik feleségnek nem születik elég lánygyermeke, a másik asszonytól adoptálhat egyet. Ilyenkor minden jog az új anyára száll, akit a mostohalánya a saját anyjaként kezel, akárcsak Ekenó második 76 felesége esetében, aki adoptálni kényszerült egy lányt az első feleségtől. 8
