Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

RÉGI TAMÁS: Észak-kenyai nomadizmus a 21. században. Paló példája

RÉGI TAMÁS Észak-kenyai nomadizmus a 21. században. Paló példája A modernizációval, illetve a nagyarányú etnikai migrációval a 20. század végére új identitású csoportok jöttek létre szerte Afrikában. Ezen újfajta csoportok társadalmi intézményei már nem a korábbi, „hagyományos" formájukban élnek tovább. Fokozatosan vagy éppen hirtelen eltűnnek a leszármazáson alapuló települések, megszűnnek a vérségen alapuló politikai szerveződések. A régi formákra ráépülve teljesen új típusú gazdasági és szociális cselekvések figyelhetők meg az egyes társadalmakban. A tanulmány ezt a helyzetet a következő kérdések mentén vizsgálja: a mai afrikai társadalmak hagyományos tudományos eszközökkel történő vizsgálata releváns-e még, és továbbra is megfelelő választ szolgáltat Afrika jelenlegi társadalmi kérdéseire? Elképzelhető, hogy egy teljesen más, az új helyzetet figyelembe vevő megközelítésre lenne szükség, amely mentén a modernizálódott afrikai közösségek kulturális megnyilvánulásai elrendezhetők? A modernizációval, illetve a nagyarányú etnikai migrációval a 20. század végére új identitású csoportok jöttek létre szerte Afrikában. Ezen újfajta csoportok társadalmi intézményei már nem a korábbi, „hagyományos" formájukban élnek tovább. Fokozatosan vagy éppen hirtelen eltűnnek a leszármazáson alapuló települések, megszűnnek a vérségen alapuló politikai szerveződések. A régi formákra ráépülve teljesen új típusú gazdasági és szociális cselekvések figyelhetők meg az egyes társadalmakban. Ebben a helyzetben fiatal intra- és interetnikus, nemi, gazdasági, nemzeti közösségek tűnnek fel, és az olyan jelenségek, mint az egyre növekvő városok, a legtávolabbi vidékekre is eljutó villamos áram vagy a televízió, alapvetően megváltoztatják Afrika hagyományos közösségeit. Bár a változás (mindig is) folyamatos (volt), mégis azt lehet mondani, hogy az utóbbi harminc évnek köszönhetően alakult ki az a helyzet, melyben mobiltelefont használó tanzániai maszaikkal, rádiót hallgató etióp boranákkal, könyvet olvasó kenyai szamburukkal lehet találkozni. Szükségszerű tehát feltenni a kérdést: vajon a mai afrikai társadalmak hagyományos tudományos eszközökkel történő vizsgálata releváns-e még, és továbbra is megfelelő választ szolgáltat Afrika jelenlegi társadalmi kérdéseire? Esetleg egy teljesen más, az új helyzetet figyelembevevő megközelítésre lenne szükség, amely mentén a modernizálódott afrikai közösségek kulturális megnyilvánulásai elrendezhetők? Tapasztalataim

1 egyre inkább a fenti kérdés igennel való megválaszolása felé mutatnak, és arra, hogy a megváltozott helyzet kezeléséhez új konceptuális antropológiai nyelvezetre, gondolkodásra, új fogalmi rendszerekre lenne szükség. Ez a kérdés már első hallásra is hangsúlyosnak tűnik, éppen ezért nem érdemes egy rövid tanulmány keretein belül nekirontani. Általános válaszadás helyett inkább egy kis, észak-kenyai nomád közösség életének bemutatásán keresztül próbálom érzékeltetni, melyek azok a változások, amelyek manapság Afrika egyes közösségeiben megfigyelhetők. 7 I 00 C o ? (N r~