Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KACSUK ZOLTÁN: A gördeszkázás jelentései. Kísérlet egy „posztstrukturalista" szubkultúraelemzésre

Ha a deszkásság értelmezési teréről beszéltem, akkor ehhez képest a divatdeszkás definíciója egy jól megragadható pont. Sokáig pontosan amiatt nem jutottam előrébb az elemzésemben, mert minduntalan a hiteles párját kerestem ennek a pontnak, de valahogy soha sem sikerült megtalálnom. Most már - visszatekintve - úgy látom, hogy hiába vetítettem vissza egy ellenpontot a hiteles deszkásság terébe, az sohasem volt képes kifejezni ennek a kategóriának a komplexitását. Nézzünk meg egy példát arra, hogyan lehet a pózer kategóriájának segítségével meghatározni az igazi deszkást! Az Offline magazinban a pózerekről megjelent cikk szépen kirajzolja inverzben, hogy mi jellemzi az igazi deszkásokat a cikk szerzője szerint: A pózer a „legalapvetőbb trükköket sem hajlandó megpróbálni" és „karcmentes, steril illatú gördeszka" tulajdonosa. „Kicsivel rosszabb a helyzet, amikor valakinek gördeszkája sincsen, mégis deszkásnak vallja magát, hiszen úgy öltözködik." Az ilyen embereknek „pontosan kieszelt ideológiájuk van a nem-deszkázásra. [...] Előfordul az is, hogy konfrontáció (rendőr, vagy elégedetlenkedő polgár) esetén olyasvalaki áll ki a gördeszkásért, aki maga nem is deszkázik, ám legendákat mesél róla nagy mellénnyel. [...] Jellegzetes pózer tulajdonság a nagyképűség. A pózerek szeretnek kinevetni, szívatni és cikizni embereket, mert azt gondolják, hogy ezáltal föléjük kerekednek." (OfflineXtrMag 2002a: 18.) A divatdeszkás nem vállalja a testi sérülés kockázatát és/vagy a gyakorlás fáradságát, ennek megfelelően nem is rendelkezik a technikai tudással, amely megkülönbözteti az igaz deszkást. Ráadásul nagyképű is, szemben a deszkással, aki inkább kooperatív és bátorító. Végül megkülönbözteti az is, hogy - mivel nem deszkázik - a felszerelése makulátlan, és így tökéletesen megfelel a társadalmi elvárásoknak, szemben a deszkással, akinek a használatból kifolyólag ruhája, cipője és deszkája kopott, szakadt. Látható, hogy a pózer képéből visszafejtett „valódi deszkás" alakja sokkal egyszerűbb és pontosan ezért semmitmondóan sematikus ahhoz, hogy a gördeszkások belső ideológiájának jobb megértésén túl is használható legyen a szubkultúra vizsgálatához. Zárógondolatként még egy fogalmi felosztást kívánok értelmezni, ehhez a divatdeszkás és pózer - idáig szinonim módon használt - kifejezéseket fogom egy kicsit módosított értelemben megvizsgálni. Találkoztam olyan véleménnyel, amely szerint divatdeszkás az, aki rendelkezik gördeszkával, de nem gyakorol trükköket, esetleg meg sem próbálja azokat; pózer pedig az, akinek deszkája sincs, de deszkásként öltözködik, vagyis deszkás márkákat visel. Egy kicsit tovább feszíteném ezt a megkülönböztetést. Nevezzük most divatdeszkásnak azt, aki magát deszkásnak tartja, de nem az, tehát ő lenne a képzeletbeli nem hiteles „másik". Ezzel szemben a pózer legyen az, aki nem is tartja magát deszkásnak (bár úgy öltözködik), akár nem is érdeklik a deszkások egyáltalán. Ebben a felosztásban a divatdeszkás a deszkások belső „másikja", ő az a koncepció, amely segít magukat definiálni, idáig róla volt szó. Ezzel szemben új definíciónk szerint a deszkások által pózernek tartott személy a szubkultúra értelmezési terén kívül álló „másik" lesz. Amikor a deszkások pózernek neveznek valakit, akkor ezzel a kifejezéssel valami olyat sugallnak, hogy az illető deszkásként „pózol". De éppen arról van szó, hogy a pózer magát nem azonosítja velük, és ebben a közönyben van a legnagyobb fenyegetés. A pózer az, aki kisajátítja a deszkásság külső jeleit (leszámítva a deszkát), azokat potenciálisan megfosztva a deszkások és deszkás cégek által rájuk ruházott jelentésektől.