Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KACSUK ZOLTÁN: A gördeszkázás jelentései. Kísérlet egy „posztstrukturalista" szubkultúraelemzésre

sul a széles, hozzá nem értő tömegek elé tárja a gördeszkázást, és így egyrészt azzal fenyeget, hogy felszámolja a deszkázás - vonzerejéhez nagymértékben hozzájáruló marginális helyzetét (Rinehart 1998), másrészt cirkuszi látványosságként tálalja azt. Ezáltal egyrészt kikezdi a gördeszkázás exkluzív jellegét, másrészt látványossággá szelídíti/butítja a gördeszkázás gyakorlatát, és így hozzájárulhat annak kiüresítéséhez, standardizálásához.

40 A versenyek, különösen a kisebb szabású, kifejezetten deszkásokat megcélzó rendezvények azonban a deszkásélet fontos, közösségszervező eseményei is lehetnek. A versenyekben rejlő lehetőségeknek ezt az oldalát emelik ki a „jam session" vagy „pool party" („együttnyomatás" és „medencebuli"), illetve hasonló elnevezések, amelyeket gyakran a nagyszabású, magas pénzdíjjal, kívülről az üzlet vagy a média oldaláról megszabott feltételek szerint bonyolított, látványosságként tálalt versenyekkel szemben határoznak meg. Ez a szembeállítás azonban nem jelenti azt, hogy nagy versenyeknek nem lehet szerepük a kapcsolattartásban, szubkulturális gyakorlatok újratermelésében, illetve hogy az „úgymond" kis versenyek nem szolgálhatnak belépési pontként az üzleti aktorok számára. A versenyekkel kapcsolatos beszéd eme polarizáltsága viszont ismét csak rámutat a deszkázás gyakorlatai körül zajló jelentésbeli küzdelmekre. „[...] megrendezésre kerülne a Zone Nite Ride 2002, ami annyit takar, hogy egy egész éjszakán át deszkáznánk, koriznánk, BMx-eznénk, streetboardoznák szerte »a város« híresebb deszkás placcjain. Várom a véleményeket, és ha lehet akkor minél több havert buzdítsatok, hogy jöjjenek el. Időpont még nincsen. Majd lesz, attól függ, hogy mennyien akartok jönni. [...]" (F90) Gyakorlás és bevállalósság A deszkásszubkultúrában a gördeszkatudás a hitelesség központi és végső soron egyedüli igazoló eleme. Ennek meghatározása azonban elég problémás, hiszen az, hogy mi számít egy trükk ismeretének (minél tökéletesebb, szebb vagy minél magasabb, veszélyesebb, vagy minél biztosabb végrehajtás stb.), valamint hogy mi ér többet (több trükk gyengébb ismerete vagy kevesebb trükk szép és biztos végrehajtása), feloldhatatlan viták forrása. „Hmmmm... hatja írogatni könnyű, de soha nem írtam le olyan trükköt, amit ne tudnék beadni. Nem muszáj elhinned, hogy tudom a trükköket, de talán egyszer lesz alkalmam rá, hogy bebizonyítsam neked. Télleg szar, hogy amiket tudok azokat nagyon alacsonyan csinálom, de ez eleinte így van. [...]" (FI 8, lány) Tovább nehezíti a problémát, hogy több stílus és irányzat létezik,

41 és ezek trükkjei gyakran nem összevethetők,

42 valamint az is, hogy a trükkök tanulásának sorrendje tetszőleges. Ez utóbbi alól egy kivétel van, az o/ííe,

43 amely nélkül a trükkök nagy része meg sem kísérelhető - éppen ezért az ollie a deszkásság első vízválasztója. A//í'p

44 a deszkás fejlődésének második vízválasztója, de már nem technikai okokból, hanem szimbolikus értékéből fakadóan. Ez a deszkásság gyorstesztje. Egyezményes határ a divat45 és a valódi deszkás között: aki végre tudja hajtani a flipet, az már deszkás(nak tekinthető).

46 „[...] Én a divatdeszkásokat sem fikázom, csak egyszerűen lenézem (feltéve, ha úgy csinál, mintha nagyon jó deszkás lenne) és elmegyek mellette. Esetleg, ha már nagyon