Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KACSUK ZOLTÁN: A gördeszkázás jelentései. Kísérlet egy „posztstrukturalista" szubkultúraelemzésre

KACSUK ZOLTÁN A gördeszkázás jelentései. Kísérlet egy „posztstrukturalista" szubkultúraelemzésre A gördeszkázás, hasonlóan más extrém vagy action sportokhoz, nagy népszerűségnek örvend Magyarországon is a gyerekek és a fiatalok körében. A gördeszkázás azonban több egyszerű sportágnál, sokan életformának tartják, mások őrültségnek. Abban sincs teljes egyetértés, hogy egyáltalán sportról van-e szó, vagy esetleg vandál huliganizmusról. A szerző megpróbál egy szubkulturális elemzési keret segítségével rávilágítani arra, hogy miként függnek össze a gördeszkázás ilyen eltérő megítélései történetének alakulásával, valamint a deszkások tényleges gyakorlataival. Ehhez először röviden felvázolja azt az elméleti keretet, amelyben a vizsgált jelenséget el kívánom helyezni, ezt követően részletesebben tárgyalja a gördeszkázás néhány vetületét, majd lezárásként visszatér az elméleti kerethez, hogy felvázolja, miként helyezhetők el benne a bemutatott aspektusok. Szubkultúrakutatás A gördeszkázás, hasonlóan más extrém vagy action sportokhoz, nagy népszerűségnek örvend Magyarországon is a gyerekek és a fiatalok körében.

1 A gördeszkázás azonban több egyszerű sportágnál, sokan életformának tartják, mások őrültségnek. Abban sincs teljes egyetértés, hogy egyáltalán sportról van-e szó, vagy esetleg vandál huliganizmusról.

2 A szubkultúrakutatás angolszász hagyományának

3 gyökerei a chicagói városszociológiában találhatók. Ennek az iskolának a képviselői különböző deviáns szubkultúrák létrejöttére és gyakorlataira összpontosították figyelmüket. A szubkultúráról való gondolkodás alakulásának irányát meghatározó második iskola a birminghami kritikai kultúrakutatás, amelynek követői a második világháború utáni látványos ifjúsági szubkultúrákatvizsgálták (lásd Hall-Jefferson, eds. 1993). Munkájukban fontos szerepet játszott a stíluselemzés. A birminghami szubkultúraértelmezések kritikája sarkallja a mai kutatásokat, többek között a birminghami munkákkal közel azonos időben alkotó Stanley Cohen morálispánik-megközelítését is kritikai módon feldolgozó Sarah Thorntont (1 996) is, aki a szubkultúrák és a média kapcsolatáról alkotott részletes modelljével, valamint a szubkulturális tőke fogalmának bevezetésével vált az újabb elméletek kötelező hivatkozási alapjává. A birminghami megközelítés weberi alapokon nyugvó kritikája áll a posztszubkultúrák fogalmát bevezető David Muggleton (2000) munkájának középpontjában. Szakít a birminghami kutatók szemléletével, akik a jelentéseket kívülről olvassák le, és javasolja a résztvevők saját értelmezéseinek figyelembevételét. Ez a nézet elvezet ahhoz a követo S "(S