Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Helyzet - Illés Péter: Határátlépések-stílusok, régiók, múzeumok egy nemzetközi kiállítás összehasonlító perspektívájában

reprezentációs kellékeként való használatától elszakadva a kerámia mint regionális kife­jezőeszköz a helyi térségi identitások fontos elemeként, mintegy az „identitás motor­ja"-ként (Matthias Beitl) működhet a jelenben. Stoob, Módra és Magyarszobatfa lokális identitásához lényegileg tartozik a helyi művészeti, illetve kézműves hagyományok be­mutatása, fokozott hangsúlyozása, ami egyrészt a folklorizációt, másrészt az értékesí­tést szolgálja. Általános jellemző, hogy a megbízásra végzett munkákon kívül a turiz­mus többnyire a helyben készült termékek vásárlója és hordozója. A regionális kultúra önmegjelenítésére az ausztriai példát a vasi-burgenlandi határ, egyben a magyar-osztrák államhatár közelében fekvő Stoob kínálja. A falu képében több helyen is jelen van a helyi kerámiagyártás jelképe, a stoober plucer, vagyis a stoobi bugyigakorsó. A hajdani stoobi fazekasmesterek legfontosabb készítménye a plucer, il­letve egyéb mázas konyhai és étkezési edények voltak. Napjainkban mind az öt stoobi fazekasműhelyben készül plucer, különböző nagyságban, színben, változatban és dí­szítéssel. Annak ellenére, hogy már évtizedek óta nem járul hozzá jelentősen a műhe­lyek össztermeléshez, és időközben víztároló funkcióját is elvesztette, azonban komoly szerepet játszik a község imázsának tudatos megteremtésében. Stoob elején óriásplucer fogadja a látogatókat, amely a gazdag múltra visszatekintő kézművestudást szimboli­zálja. Plucer ékesíti a Stooberhof vendéglőt, valamint a Cafe PÜtzerl is a vizeskorsóról kapta a nevét. Megtalálható még a község címerében, a Keramikland Burgenland fazekas­egyesület emblémáján, ünnepségeket bejelentő táblákon és plakátokon, sőt egy stoobi ház falán Szent Flórián zászlóján is. A településen működik a Tartományi Kerámia, Fa­zekas és Kemenceépítő Szakiskola & Designkollégium. A szlovákiai Kis-Kárpátok lejtőin fekvő Módra városa borászati kultúráját sikeresen egyesíti a kerámia hagyományával. A kisiparosok, a kerámiamanufaktúra és egy múze­um szorosan összefűzi a város és a kézművesség történetét. Módra a 16. században letelepedett habánok hagyományait követő fajansz kerámiatárgyaknak és Ignác Bizma­yernek ( 1922-), a városban élő fazekasmúvésznek köszönheti ismertségét. Itt a Szlovák Népies Majolika elnevezésű kerámiaszövetkezetet (Slovenská t'udová majolika l'udovou­melecké vyrobné druzstvo, Módra) I 952 óta működik, ahol napjainkig a hagyományos szlovákiai és habán minták szerint készülnek a zömmel exportra szánt fajanszok. Az Őrség peremén, a magyar-szlovén nyelv- és államhatár közvetlen közelében, 1953­ban kezdte meg működését a Magyarszombatfai Kerámiagyár, mely fél évszázadon keresztül biztosította a környék falvainak megélhetését. Az 1989-es magyarországi rend­szerváltást követően a kerámiagyárat privatizálták, ami mára a teljes leépüléshez veze­tett. Napjainkban a gyárat elhagyó szakmunkások, helybeli fazekasok mint magánvál­lalkozók, vagyis mint önálló fazekasmesterek készítik áruikat. Megrendelésre dolgoznak, kézművesvásárokon árulják termékeit, illetve az Őrséget időszakosan elárasztó falusi turizmus igényeit igyekeznek helyben kielégíteni. Itt a falukép jellegzetes elemeit jelen­tik a műhelyek előtt, rusztikus szárítóállványokon bemutatott és értékesítésre kínált fazekasáruk. Az in situ megőrzött történeti Fazekasházat I 973-ban hozta létre közösen a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Magyarszombatfai Kerámia Vállalat, az épü­let azonban az 1990-es évekre már összeomlással fenyegetett. A változás 1995-ben következett be, amikor a falu önkormányzata vette meg az épületet a vállalattól. 1996­I 997-ben a renoválási munkálatok mellett egy áttelepített fazekasműhely és egy égető­kemence- és égetőszín-rekonstrukció került ide. Az így kialakított épületegyüttes jó ál-

Next

/
Thumbnails
Contents