Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Helyzet - Illés Péter: Határátlépések-stílusok, régiók, múzeumok egy nemzetközi kiállítás összehasonlító perspektívájában
lapotban van, és így a falusi turisztikai kínálat szerves része. Az elmúlt években helyi kezdeményezésre, hagyományteremtés szándékával fazekasnapokat rendeznek, a tervek szerint minden év júliusának második vasárnapján, a gödörházi búcsúhoz kapcsolódva. A rendezvény emblematikus szereplője az a helyben készült termékekkel megrakott árusítószekér, amely az egykori faluzások során használatos eredetieket imitálja. Az ünnepi esemény nemzetközi fazekastalálkozó is egyben, ahol a Kárpát-medence fazekasközpontjai közül évről évre egyre többen képviseltetik magukat. Összefoglalva elmondható, hogy a kiállítás a kortárs mindennapokat megjelenítő tárgyakon és videoinstallációkon keresztül olyan értelmezési keretet nyújt, mely nemzetközi összehasonlító perspektívába emeli a kortárs regionális önkifejezés mögött álló kulturális reprezentációs gyakorlatokat, az azokat irányító képzetek kialakulását, megteremtését és működését. Annak ellenére, hogy különféle más szempontok is jócskán felmerülnek a regionalizmusban, a kulturális jegyeken keresztül megfogalmazható egyéni azonosíthatóság megteremtése során a múzeumok, kiállítóhelyek mégis kiemelt szerepet játszanak (Köstlin I 996). A csak röviden bemutatott települések értelemszerűen egy-egy térséghez vagy néprajzi kistájhoz kötődnek. Ezeket a régiókat megközelíthetjük úgy is, mint egyfajta kommunikációs tereket (Matthias Beitl), melyek más terekből úgy igyekeznek kiválni, hogy sajátos történelmi fejlődési folyamatokra hivatkozva jelenítik meg örökségüket. Mindhárom régiót - mivel olyan kulturális tér is egyben, mely a helyi sajátosságok kínálásán alapul, már csak ezért is - szoros szálak fűzik az eredendően a helyi régiségeket, a kortárs hétköznapok már letűnőfélben lévő kulturális és természeti reliktumait módszeresen felhalmozó intézményekhez (Fejős 2003). A múzeumi gyűjtemények, szabadtéri kiállítóhelyek helyi kulturális örökséget megjelenítő-ábrázoló kulisszái óhatatlanul is a régió, vagyis egy-egy térség, lokalitás mibenlétének kérdését érintő társadalmi-kulturális eszmecserék hivatkozási pontjait jelentik (Bausinger 1980; Köstlin 1980). Gondolhatunk itt a magyarszombatfai és stoobi történeti fazekasházak vagy a modrai Ignáz Bizmayer Galéria szerepére. A gyűjteményeket őrző raktárakból a kiállításokba kikerülve az eredeti életvilágukból kiszakított, funkciójukat vesztett kultúrjavak magukban hordozzák azt a potenciált, hogy puszta jelenlétükkel váljanak látszólag megkérdőjelezhetetlenül a származási helyükről szóló képek, képzetek vagy a népszerűsítésre szánt imázs letéteményeseivé. Az alkotóhelyek stílusgyűjteményei, az „eredeti", „egykori" példányokról készült képi reprezentációk sokszorosításai nemcsak elmúlt világok „egyszerű" bizonyítékai, hanem a mindenkori jelent aktív módon formálni képes lehetséges értékhordozók forrásai is. Úgy tűnik, a népművészet, ahogy már kialakulásakor is a közösségi érdekek megjelenítő eszközévé vált, ezt a feladatát a 21. században sem fogja elveszíteni, ennek következtében mint kutatási téma sem veszíthet jelentőségéből.
