Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Tárgyakkal való foglalatosság és modernizáció: egy breton példa Gregor Dobler: Bedürfnisse und der Umgang mit Dingen. Eine historische Ethnographie der Ile d'Ouessant, Bretagne, 1800-2000 Wilhelm Gábor

Nem érdektelen a kutató tudományos háttere sem az elkészült munka szempontjából. Dobler „klasszikus" etnológiai képzésben részesült, és első terepmunkáját az afrikai Elefántcsontparton végezte. A breton terepmunka tapasztalatainak tárgyalásakor röviden visszatér az afrikai tereppel való összehasonlításra. Ott egy olyan premodern környezetben dolgozott, melyben a munka és a szabadidő nem vált el élesen. Az adott helység lakói hasonlójellegű munkában és gyakran közösen vettek részt. Mindez lehetőséget adott a kutató számára is, hogy a közösség valamennyi tevékenységében jelen lehessen. Ouessant-ban mindez nem működhetett így. Noha létszám tekintetében nem volt sokkal nagyobb, mint az afrikai helység, a szigeten már nem létezett semmilyen jellegzetesen helyinek, ouessant-inak nevezhető munka vagy tevékenység, ráadásul a modernizáció következtében a szabadidő és a munka élesen elvált egymástól. A kutató ily módon a szigetlakók szabadidejében tudott igazából jelen lenni és részt venni. A hétköznapi tárgyak szerepével foglalkozó alapkérdés elméleti hátterét a munkán belül a szükségletek elmélete alkotja. A szerző abból indul ki, hogy igen széles körű az a társadalomelméleti irányzat, mely szerint a rendelkezésre álló tárgyak közül adott szükségleteink függvényében választjuk ki a megfelelőeket. Dobler részletesen bemutatja a jelentősebb szükségletelméleteket, a fő következtetése azonban az, hogy ezek valamennyien empíriaszegények, azaz teoretikus fogalmaikat - elsősorban a „szükségletet" - olyan általános szinten vezették be, mely megnehezíti az empirikus anyagra való közvetlen alkalmazásukat. Éppen ezért Dobler feltárásának és elemzésének nagy részéből teljes mértékben hiányzik a hivatkozás a szükségletelméletekre, sőt maga a terminus sem bukkan fel - egészen az utolsó fejezetig. Joggal kérdezheti az olvasó ezek után: akkor mi értelme ennek az egész teoretizálásnak? A válasz elegáns: azért van szükség az elemzéshez erre az elméleti keretre, mivel éppen az az izgalmas, meddig lehet eljutni az elemzés során nélküle, és hol kezdődik az a határ, mikor már lehetetlen tovább gondolkodni a kérdésről anélkül, hogy ne lenne szükségünk a szükségletekre való hivatkozásra. Illetve van még egy fontos szempont: bármennyire elméletszegény is a tudományos szükségletelmélet, a szükséglet émikus, azaz hétköznapi alkalmazása ténykérdés. Dobler ouessant-i ismerősei gyakran hivatkoztak arra, hogy szükségük volt valamilyen eszközre, tárgyra, valaminek a fogyasztására. Ha ez a fogalom ennyire szervessé vált a hétköznapi elméletekben, akkor a tudomány sem nélkülözheti alkalmazását. Az persze más kérdés, hogy itt már másfajta szerepben találkozunk a jelenséggel. A könyv empirikus részei a breton sziget dolog- és tárgyhasználatát tárgyalják két évszázad keretében. Ehhez azonban szükség van a dolgok beszerzéséhez háttérként szolgáló gazdaság alaposabb ismeretére. Dobler tehát I 50 oldalon keresztül vezet bennünket végig Ouessant szigetének gazdasági változásain. Az elemzés középpontjában a hajózás áll, mely egészen a legutóbbi évtizedekig a sziget monetáris gazdaságának alapja volt. Ehhez képest a földművelés szinte kizárólag az önellátást szolgálta, a halászat pedig sokáig még egyfajta differenciálatlan foglalkozásnak számított (például a hajózás mellett). A hajózás a fiatal férfiak legfőbb foglalkozásának számított az 1800 és 2000 közötti időszakban, bár mértéke a kereskedelmi helyzet váltakozásaival ingadozott. Az ouessanti fiúgyermekek kiskoruktól fogva otthonosan mozogtak az óceánon, és 16-17 éves koruktól kereskedelmi hajókra szegődtek, vagy a francia flottánál szolgáltak. Többségük néhány év alatt bejárta a világot. Néhány évtized múlva azonban legtöbben visszatértek